Az egymillió új munkahelyet nem a szél fújta össze – Krisán László a Makronómnak

Hogy áll a magyar gazdaság?

Kezdjük a számokkal: 2020 utolsó negyedévében 1,4 százalékkal nőtt a GDP az előző negyedévhez képest, 0,3 százalékponttal gyorsabban, mint az első becslés alapján. Ez szép teljesítmény, ugyanakkor összegezve a 2020-as évet ma már tisztán látható, hogy a magyar gazdaság 5,1 százalékkal esett vissza. Ez jelentős zsugorodást jelent, azonban nemzetközi színtéren vizsgálódva mégis jobb eredménnyel tudtuk zárni a tavalyi évet, mint az EU-s átlag – tekintve, hogy az mínusz 6,4 százalék.
Mindenképpen érdemes azonban a számok mögé nézni, és rávilágítani néhány dologra.

Az első probléma az, hogy mindenki a 2008-as válsághoz akarja hasonlítani a jelenlegi helyzetet, pedig teljesen másról beszélünk. Olyan válság nem is volt még, ami ennyire egyszerre ütött volna meg minden közgazdasági elemet. Területileg is egyszerre borult meg Ázsia, az Unió és Amerika, a korábbi válságokban ez sosem így volt, mindig maradt egy területi elcsúszás. 2008-ban, amikor Európa a válság közepén járt, Ázsia már jött ki belőle. Mindig volt, aki jobban állt, ez segített a világgazdaságon.

A másik nagy eltérés, hogy a kereslet és a kínálat egyszerre esett térdre. Az emberek karanténban nem tudnak fogyasztani, de a kínálat is befagyott a koronavírus első, második, majd most a harmadik hullámban is sok bolt, üzlet, étterem van zárva, a gyártás szintén sok esetben teljesen megállt. Olyan végképp soha nem történt, hogy a kereslet és a kínálat egyaránt leálljon, talán csak háborúban. 

Demján Sándor a 2008-as válságról azt mondta, hogy a Fed elnökének az az egy dolga, hogy álljon ki a Fed erkélyére és két kézzel szórja ki a pénzt a nép közé, azért, hogy fogyasszanak belőle és növekedjen a kereslet. Most azonban valamennyivel árnyaltabb a helyzet, tekintve, hogy a meghozott korlátozások miatt nem tudják az emberek elkölteni a pénzt, ezért ez az élénkítés korlátozottan működőképes. Mindennek ellenére látható, hogy az egész világon erőteljes fiskális stimulus és megengedő, extrém laza monetáris feltételek vannak jelen – jegyzem meg, nagyon helyesen. Természetesen érdekes kérdés lesz, hogy mindez meddig tartható fenn, tekintve, hogy a likviditásbőség inflációgerjesztő hatással bír – ami kedvezőtlen a mindennapokban. 

De visszatérve a válság sajátosságaira: fontos elem még a váratlanság is, mert sosem tapasztalt olyat a modern társadalom vagy üzleti világ, hogy az egészségügyi helyzet miatt egyik napról a másikra megálljon a gazdasági élet. Mindenki teljesen furcsán és meghökkenve állt a dolog előtt. 

A magyar gazdaság gerincét adó kis- és közepes vállalkozásokat is megütötte a válság?

Sokféle méretű, tevékenységű, múltú és jövőképpel rendelkező vállalkozás működik. Mi nem is kkv-nak hívjuk, hanem nmkkv-nak, azaz nano-, mikro-, kis- és középvállalkozói körről beszélünk. A nanovállalkozók száma Magyarországon nagyon magas, létszámuk a 750 ezer működő cégből 400 ezer körüli. Ők gyakorlatilag egyszemélyes vállalkozók, akik sokszor katás adózásúak vagy őstermelők, kis területen, kicsiben folytatják tevékenységüket. De ettől még vállalkozások és a munkahelyek többségét biztosítják, ezért kell őket is komolyan venni.

Mi a legfontosabb segítség a cégeknek?

Az elsődleges fontosságú természetesen az emberi élet. Az egészségügyi, viszont emellett a gazdasági életet is talpon kell tartani. Ez a kétpólusú rendszer, aminek a működését biztosítani szükséges. 

És ha ez nem elég?

Hiába lenne kínálat és termelés, ha az emberek nem fogyasztanak – emiatt nehéz kezelni a helyzetet.

Vannak persze különösen és kevésbé kitett ágazatok. Az agrárvállalkozásokat például sokkal kevésbé taglózta le a helyzet, hiszen enni és fogyasztani kell. Nagy kérdés, hogy a turizmus-vendéglátást ellátó agrárcégek helyzete hogyan fog változni. A turizmus, a közlekedés, a vendéglátás, az utazás nagyon gyorsan leállt és az újabb hullámok miatt azóta sincs érdemi elmozdulás.

A lezárások mellett a bizalom is akadályozhatja, hogy az emberek megrohanják a boltokat és vásárolni kezdjenek.

A válság megjelenésekor nagyon is aktuális volt ez a felvetés. Ez egy bizalmi válság is (volt), és jól ismert gazdasági, gazdaságpszichológiai összefüggés, hogy a bizalom elvesztése korlátozza a fogyasztást. Ha az emberek nem hiszik el, hogy javul a helyzet, elkezdenek spórolni, félnek, elhalasztják a beruházásokat – lakás, gépkocsi, fehéráru esetében is. Ez egy belső negatív fogyasztási spirált tud okozni. Az jól látható, hogy a háztartásokban a pénzügyi vagyon és a megtakarítás eddig is jelentősen bővült, de ha az óvatosság beépül, akkor még jobban fog bővülni, amiből jelentős fogyasztás alakulhatna ki később. Ebből látszik, hogy komplex helyzet, nincs általános megoldás, nincs varázspálca.

Varázspálca helyett milyen megoldásokkal rendelkezünk?

Varázseszközöcskék vannak, azokból kell sokat tesztelni, próbálni, beindítani. Mivel nincs egy komplex megoldás, számos eszközt kell egymás mellé tenni és ebből a mixből talán kialakul valami. Az egész világon senki nem tud egyértelmű, általános válaszokat adni, Magyarországon is azokat az eszközöket próbáljuk beépíteni egy eszközrendszerbe, amelyek együttesen tudnak hatni. A KAVOSZ-nál a THPG-re koncentrálunk: a tőke, a hitel, a pályázat és a garancia négyesét hangoztatjuk mindig, ezekre van szükségük a cégeknek.

A Széchenyi Kártya Program krízishiteleinek tekintetében hihetetlen nyomás van rajtunk. Ebből látszik, hogy a likviditásra óriási igény van. A kártya minden eleme gőzerővel dolgozik és a likviditási rész nagyon kiemelkedik, folyószámlahitelre, forgóeszközhitelre óriási a kereslet. De sok vállalati beruházás is van, üzletrészvásárlási hitel is. Megindultak a piacon az átrendeződési, felvásárlási folyamatok. Hozzájárul ehhez, hogy a generációváltás is felgyorsul most a cégeken belül. Egy idős tulajdonost nem lehet kitenni annak, hogy ugyanúgy dolgozzon a gyárban egész nap, hiszen a járvány fokozottan veszélyes rájuk nézve. 

Melyik eszköz különösen fontos a felsoroltak közül?

Nagyon sok eszköz van, de a gazdaságvédelmi akciótervből az egyik legfontosabb a garanciák kérdése. Ha a bankszektornak olyan magas garanciát ad az állam, hogy a banknak nem kell félnie, hogy bedől a cég és a bank bukik, akkor pénzt fog adni a cégeknek. 2008-ban konkrétan satuféket húztak a bankok, ahogy bejött a Lehmann-ügy.

A banknak adnia kell a pénzt, mert nyomják a cégek, hogy pénz kell nekik túlélésre vagy más célra. A Széchenyi Kártya Program a tavalyi évben egyértelműen berobbant: a márciusban kidolgozott krízis termékekkel együtt közel 410 ezer hitelkérelmet fogadtunk be több mint 1054 milliárd forint értékben, és 29 ezer szerződés keretében több mint 640 milliárd forintot helyeztünk ki mikro- és kisvállalkozásoknak. A rendkívüli igényre való tekintettel a Kormány döntött a Széchenyi Kártya Program krízishiteleinek meghosszabbításáról, így 2021. december 31-ig igényelhetőek a termékek.

Mit gondol a legújabb, az újraindítási akcióterv keretében bejelentett, a kisebb vállalkozásoknak szóló, 10 évre, 10 millió forintig 0 százalékkal kamatozó hitelhez, amely ráadásul 3 éves moratóriummal indul?

A hitel kidolgozása létfontosságú volt. Fontos azonban, hogy a kölcsönhöz jutás gyors, olcsó és bürokráciamentes legyen, mert a cégeknek sok tartalékot fel kellett élniük a válság sokadik hónapjára. A kamatmentes gyorskölcsön ugyanakkor nem ingyenhitel, azt vissza kell fizetni, viszont jó lehetőséget ad a vállalkozások számára. 

Milyen segítséget keresnek most elsősorban a vállalkozások?

A probléma az, hogy a kereslet átmenetileg visszaesett, emiatt kialakult egy likviditási, pénzügyi nehézség a cégeknél. A vállalkozások a válságban egyértelműen a likviditást, a túlélést kergetik. Teljesen világos, hogy az önfenntartást próbálják megoldani, hogy kibekkeljék az időszakot, mert előbb-utóbb vége kell, hogy legyen. Addig azonban nincs bevétel, forgalom, kiadás viszont van, ezért hitelek felé fordulnak. Az uniós pályázati pénzből túl sok már nem volt, hiszen az előző ciklus végén jártunk, a következő költségvetési időszak pénzeinek beindulása pedig még nem történt meg.

Egyébként a 2007-2013 közötti pályázati pénzek is csak 2009-ben indultak el, a következő is egy évet késett, hiszen fel kell állnia egy rendszernek. A konkrét tagállami szabályzati rendszereken pedig még dolgoznak. Nagy kérdés, mikor tudnak ráesni a pályázati pénzek a gazdaságra és mikor tudják kihúzni a gazdaságot a bajból.

Az uniós pénzek mielőbbi indulása közös érdeke minden tagállamnak, mindenki ezen fog dolgozni. Hogy ezeket az uniós pénzeket mire és hogyan használjuk fel? Sokkal célzottabban és tudatosabban. A kkv-szektorra kell elkölteni ennek a jelentős részét, oda kell tolni ezeket a pénzeket a hazai cégek megerősítésére, versenyképességük javítására. Ez nem kérdés, így leszünk válságállók. 

A válságállósághoz új üzleti modellekre, alkalmazkodásra van szükség.

Abszulút. Az üzleti modell átalakításának kényszere már most látható – a home office és az online kereskedelem térnyerése is erőteljesebben látszani fog. A fő kérdés azonban a munkaerő lesz.

Miért, a válság ellenére is munkaerőhiány körvonalazódik?

Most éppen nem. A munkavállalói létszám csökkenése adott.

Az informatikustól az egészségügyi dolgozókig. Lesz szakmák közötti átrendeződés is. Az automatizáció és a technológiai változások magasabb képzettségi igényt fogalmaznak meg munkaerő tekintetében. A szakképzetlenek tekintetében ez negatívum. A munkaerőigényes területek, a mezőgazdaság, a kereskedelem vagy az építőipar fel fogja szívni a munkanélküliségbe kerülőket. Fenn lehet tartani egy alacsony munkanélküliségi rátát Magyarországon, ami fontos, mert a családokat fent kell tudni tartani.

A fizikai dolgozók bére a válság alatt is közel 10 százalékkal nőtt. Nem túl szerény a 4 százalékos minimálbér emelés?

Ez egyértelműen látszik. Elő kell szedniük az összes rejtett pénzügyi tartalékot, de a tevékenység, az üzleti modell átalakítása is fontos lesz. 

A bérek emelkedése hosszabb távon épp segítené a modellváltást, a hatékonyság növekedését.

Hogyan?

A magasabb bérekkel szembesülő vállalkozó talán először kényszerül elgondolkodni azon, hogy miként lehetne hatékonyabb, fejlesztéseket indíthat el.

Igen, első körben viszont megfojtja a céget. Van egy gazdaságossági számításból fakadó mínusz először, hiszen megadhatja a magasabb bért, de akkor még nem javított semmit a termelékenységen. Csak miután elintézte a hitelt, vagy pályázatot, kigondolta a beruházást és meg is valósította, azt követően tud csak tényleges – a fejlesztés eredményét követő – fedezettel bíró magasabb bért fizetni. Tehát elnyújtva működik ez, de az igaz, hogy középtávon az erőltetett bérnövekedés alternatív megoldásokat fog rákényszeríteni a cégekre. De ez nem feltétlenül lesz jó a munkavállaló számára. 

A minimálbér azért fontos, mert

Ez három szereplő közös felelősségére épül.

Az állam ad pénzügyi és gazdasági, válságkezelési eszközöket, védi az emberek életét. A dolgozók részéről az önmérséklet fontos, hogy átgondolják, tényleg akarnak-e dupla bért, mikor látják, hogy a cég küzd. A munkáltató pedig igenis próbálja meg elővenni az összes tartalékot, átgondolni a működési tevékenységét és a járvány utáni világon kezdjen gondolkodni. 

Megvan ehhez a rugalmasság a hazai kis cégekben?

A kkv-szektor leggyengébben működő része a könnyűipar volt, például a varrodák. Itt most mindenki átállt maszkgyártásra. Tehát ez is jó példa, hogy a nano- és mikro cégek nagyon rugalmasan tudnak lépni, ha helyzet van és a létük veszélybe kerül.

Aki pedig nem rugalmas, az megszűnik?

A megfelelő jövőkép nélküli vállalkozások bele fognak bukni a válságba, ez lehetséges. Kiválasztódásos folyamat lesz. Persze nem a Tajgetoszra kell gondolni, nem kell a gyengébbeket letaszítani a szikláról. Hanem inkább meg kell támogatni a túlélési, az önfenntartási, a változtatási ösztönt és ehhez odarendelni a pénzügyi eszközöket, amivel a cégek túl tudnak élni.

Igaz, hogy az uniós viszonylatban is gyors termelékenységi fejlődés ellenére vannak még nagy elmaradásaik a magyar cégeknek?

2008-ban mindenki fogadkozott, hogy na, majd a válság után tényleg meg fogunk változni, másként fogjuk csinálni a dolgainkat, jó fiúk leszünk, gépesítünk, technológiát fejlesztünk.

Mindenki visszatért a régi módszertanához. Nem fejlesztett, nem csinált kutatásfejlesztést, sem innovációt, nem robotizált, nem csinált semmi újat.

Hogy tudtak így túlélni egyes cégek?

Most viszont a magyarországi cégek számára ezt a lehetőséget, amit ez a válság jelent, már nem lehet elpuskázni. Aki meg tud maradni, annak mindenképpen hiperugrást kell végrehajtania a járvány utáni világra készülve, meg kell változtatni az eddigi, régi működési rendszereket. Muszáj.

Mit tehet a gazdaságpolitika?

A kormányzatnak is kihívás és egy lehetőség is, hogy új nyomvonalra állítsa a hazai gazdaságpolitikát, hiszen, ha egy innovatív, digitalizációval ellátott komoly gépparkkal, tudással ellátott magyar vállalkozói körről van szó, akkor annak teljesen más a hazai és a világpiacon is a megjelenési lehetősége.

Illetve egy dolgot érdemes még elővenni. Mivel alapösszefüggés, hogy a jövedelmünket három felé tudjuk elkölteni, fogyasztásra, megtakarításra és adózásra, a kötelezettségeink kifizetésére, ezek közül nekünk a fogyasztásra kell mindenkit ráállítani és el kell intézni, hogy a fogyasztás térjen vissza a szokásos medrébe. Ez nem mindenhol fog menni, a második hullámban a tartalékok sokaknál elfogytak. Sok betegség előkerült mostanában az emberek környezetében, így például van pszichés félelemérzet, amit komolyan kell venni.

Látszik, hogy Magyarország megszorítás helyett adót csökkent, könnyíti a gazdasági tevékenységet. Ez jó iránya lehet a növekedés ösztönzésének?

Az adócsökkentés egy nagyon jó eszköz, mert így egyszerűen az állam otthagyja az extra pénzt a vállalkozásnál – kevesebb pénzt von el. Ezt meg kell csinálni, ha tetszik, ha nem, ez kifejezetten jó megoldás. A megmaradt forrást a vállalkozások és a dolgozók el tudják fogyasztani – mert nem lehet, hogy csak az állam húzza ki az egész országot a válságból. 

Az egymillió munkahelyet egyébként nem a szél fújta össze tíz év alatt.

Az adócsökkentés segíti az állam és a vállalatok közötti együtt gondolkodást. Ez egy versenyképességi tényező lehet. Az adócsökkentés jó irány, mert a vállalkozó, ha több pénze marad, azt nem biztos, hogy Mercedesre költi, hanem sokkal inkább változtatásra, beruházásra, hatékonyságjavításra. Ötlet van, pénz lesz – akár maguktól is ráterelődhetnek erre az útra.

Az is fontos, hogy Magyarország a legnehezebb körülmények között is megőrzi a munkaalapú társadalmi-gazdaságpolitikai modellt?

Ha munkához kötjük a pénzt, az mindenképpen pszichésen is a teljesítményhez vezet. A rászorultsági-, segélyalapú kifizetés teljesen más, az egy szociális módszer. Mivel a munkahelyek kérdése a legfontosabb, nagyon nem vagyok a segélyek mellett. 

Visszatérve a cégekre, úgy tűnik, meghatározó generációs „élmény” lesz ez a válság a vállalkozóknak.

A válságok megváltoztatják a következő generáció társadalmának gondolkodását. Mert a mi időszakunkban, amikor a legaktívabbak vagyunk, a 2008-as volt az első igazi nagy válság. De egy fiatal egyetemista azon nőtt föl, személyesen átélte. A fiatalabb vállalkozói körnek, akik most már a második nagy válságukat élik át tíz éven belül, azoknak már lesz egy válságtudata. Ilyen szempontból komoly feladat, hogy ezeket a tapasztalatokat hogyan tudjuk beültetni a jövendő vállalkozások fejébe is. Nélkülözhetetlen a gazdasági-pénzügyi tudatosság kialakítása, hogy hosszú távon is tanuljunk a helyzetből. 

Nem mindenki aggódik a válság miatt. A Makronómnak meglepő nyilatkozatot adó MAPI-vezér, Essősy Zsombor egyből tud mondani 100-200 céget, amelyeknek a 2020-as volt a legjobb éve. Szerinte felesleges a „mind meghalunk” hangulatot kelteni, mert ha még uniós pénz is jön, akkor tényleg sosem látott aranykor következik a következő pár évben. Essősy említette nekünk azt is, hogy vitában áll önnel.

Igen, van ezen vita valóban. Zsombornak annyiban igaza van, hogy a mostani válságot egyesek óriási lehetőségként élik meg. Valóban van 100-200 ilyen cég. Csakhogy a 800 ezerből. Ez az óriási különbség kettőnk között. Én értem amit mond, de ha akár 1000 cég is nagy nyertese lesz a válságnak, ez még nem elég.

Nekem elvi problémáim vannak ezzel. Nem lehet, hogy a többiek rovására jöjjön az aranykor és annak örüljünk, hogy 200 cégnek jó éve lesz, miközben a többi nem lépett előre, sőt hátrálni kényszerült. Ez egy korlátos optimizmus – nem tekinti a vállalkozói szektor teljes vertikumát, inkább a sikeres középvállalkozásokra fókuszál, mert belőlük lesznek a nagyvállalatok később. De ahhoz, hogy a gazdasági növekedés ütemét lehessen itthon tartani, amihez az nmkkv-szektor 55 százalékkal járul hozzá. Vagy hogy lehessen tartani a 70 százalékos hazai foglalkoztatást, aminek a 99 százalékát a kkv-szektor adja – nem elég pár száz sikeres cég. 

Talpra állni azért gyorsan tudunk majd?

Más lesz a történet, sokkal összetettebb lesz a világ, a gazdaság, a társadalom. Az egészségügy és az oktatás is átalakul. Megváltoznak az elvek, az erőviszonyok, a kereskedelmi kapcsolatok. 

Az ellátási lánc hibáira is felhívta a figyelmet a válság. Kínából jött minden kütyü és alkatrész, de Kína leállásával azonnal az egész termelési lánc minden eleme befagyott. Ha hiányzik egy kínai pöcök és emiatt nem lehet egy autót legyártani, akkor mindenkinek át kell gondolnia, hogy a kínai olcsó gyártás a fontos, vagy az ellátási lánc, a termelés folyamatossága, biztonsága. Össze kell vetni és át kell ezt gondolni. Aki tudatosan fel tud készülni, az nyertes lesz.

Az okos fejlesztésekre viszont azért is szükség lesz, hogy a munkaerőhiányt kivédhessék a cégek. Aki minden ció végű szót megvalósít, az lesz a nyertes. Automatizáció, robotizáció, digitalizáció, innováció. Részt kell venni az informatikai forradalomban. Ezzel a munkavállalók hatékonyságát növeljük. Nem a munkaerő létszámát kell csökkenteni, hanem átalakítani a munkaerő használatát, hogy jobban, okosabban, több értéket állítson elő ugyanannyi idő alatt.

Ez a versenyképesség kérdésköre, ami a legkiemelkedőbb téma.

Most egy modern gazdaságot kell csinálni, meg kell találnunk ezeket a piaci réseket. Kell most egy komoly merészség, mert a második hullám azért visszavetette a merészségi együtthatónkat. 

Matolcsy György is megfogalmazta, hogy kanyarban kell előzni.

A Magyar Nemzeti Bank kormányzója helyesen fogalmazta meg, hogy kormány, a jegybank és a pénzügyi rendszer hatékony együttműködése ismét bizonyított, ami egyik kulcsfontosságú eleme tud lenni a gyors előre lépésben. A termelékenység-versenyképességet régóta mondogatja már mindenki. A hazai kkv-k termelékenységi szintje alacsony, a versenyképességük komoly kihívásokkal küzd. A multik termelékenysége másfélszerese a hazai átlagnak. A külföldi vállalkozásoknál 4-5-szörös is lehet. Ez mutatja a magyar kisvállalkozások termelékenységi problémáit. És ha azt nézzük, hogy erre hogyan lehet reagálni, akkor fontos, hogy nem lehet állandó bérnyomást tenni a vállalkozói körre. A bérnyomás fluktuációhoz vezet. A kkv-k egy része nem hatékony vagy kevésbé hatékony. Sokan inkább kényszervállalkozásokban vannak, ami adóoptimalizálási céllal jön létre és egyúttal a munkanélküliség előli menekülés is.