amikor a pénzügyi sokkból egy elnyújtott válságot kreált. Ez pedig azt eredményezte, hogy a befektetések éveken át a szükséges szint alatt maradtak, hátráltatva a környezeti célok elérését és elősegítve a társadalmi egyenlőtlenségek megnövekedését. A szerzők ez alapján kijelentik: „nem titok, hogy a mostani fiskális keretrendszer olaj volt a populizmus tüzére, és komoly kérdéseket vetett fel az európai berendezkedés demokratikus mivoltáról”.
Így pedig a fiskális rugalmasságot (lényegében a lazább költségvetési politikát) meglátásuk szerint a járvány után is fenn kell tartani, hiszen ez segítheti most igazán a gazdaságokat és az általuk fontosnak tartott célok elérését. Úgy látják, hogy
az új gazdaságpolitika sarokpontjaivá az olyan értékeket kell tenni, mint például a teljes foglalkoztatottság