Négynapos munkahetet tesztelnének a spanyolok, a Momentum is ezzel kampányol – ez volna a jövő?

A hét elején jelent meg először a hír arról, hogy Iñigo Errejón, a Más País nevű spanyol törpepárt elnöke sikeresen kilobbizta Pedro Sanchez kormányfőnél, hogy egy állami pénzzel megtolt kísérleti program indulhasson az Spanyolországban a négynapos munkahét hatásainak vizsgálatára.

A pártelnök az első sikeres tárgyalásokat követően egy Twitter-bejegyzésben úgy fogalmazott, hogy „a négynapos (32 órás) munkahéttel elkezdjük a korunk vitáját. Ez egy olyan ötlet, aminek eljött az ideje.” A kísérleti program a tervek szerint 50 millió eurós állami támogatást kap majd annak érdekében, hogy a cégek a lehető legkisebb kockázattal vághassanak bele a munkaidő újraformálásába. A Más País ezáltal azt reméli, hogy

– ő ugyanis úgy látja, hogy a jelenlegi a spanyol polgárháború óta kialakult legnagyobb válság, s ennek leküzdéséhez „több munkára van szükség, nem kevesebbre”.

Az ellenvélemények ellenére közel sem volna meglepő, ha épp a spanyolok lennének azok, akik a világon először széleskörben bevezetnék ezt az újszerű foglalkoztatási formát. Ez ugyanis egyrészt jól illeszkedne a Spanyol Szocialista Munkáspárt vezette kormány politikai agendájába, másrészt Spanyolországban mondhatni történelmi hagyománya van a munkaidő csökkentésének. Ők voltak ugyanis 1919-ben az első nyugat-európai ország, ami a 44 napos barcelonai sztrájk után törvényben rögzítette a napi 8, illetve a heti 40 órás limitet.

Egyeseknek bejött, másoknak nem

Az utóbbi években a világ több pontján is kísérleteztek már a négynapos munkahét bevezetésével, azonban az eredmények vállalatról vállalatra változóak voltak. Az új-zélandi Perpetual Guardian pénzügyi szolgáltató például egy hathates tesztidőszak után a következőképp összegezte a tapasztalatait: „hihetetlenül megugrott a termelékenység, a munkához való hozzáállás javult, stabilak maradtak a bevételek, miközben csökkentek a költségek”. Voltak azonban olyan kísérletek is, melyek arról számoltak be, hogy az új forma következtében romlott a vállalati teljesítmény – ezek a cégek inkább szinte azonnal visszatértek a korábbi időbeosztásra.

Ahogy a Portfolio elemzéséből kiderül,

– az eredmények pedig itt is épp olyan ellentmondásosak, mint a világ többi részén. Egy magyar IT cég ügyvezető igazgatója szerint náluk sikeres volt a rövidített munkahét lehetőségének bevezetése a munkavállalók körében, s ez egyáltalán nem ment a termelékenység rovására. Ezzel ellentétben például az olyan szektorokban, ahol megterhelő fizikai munkát végeznek a dolgozók, nem igazán volna értelme egy ilyesfajta átszervezésnek – véli Antal Miklós, a téma kutatója.

A járvány mindent felülír?

Hangsúlyozandó, hogy a legtöbb témába vágó kísérlet még a járvány előtt készült. A pandémia, s a sokak számára kényszerű távmunka gyors elterjedése azonban teljesen átrajzolhatja a mindennapi munkavégzés képét. Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy

Ennek fő oka, hogy a home office a legtöbb munkavállaló esetében megnövelte a termelékenységet. Az otthon nyugalmában ugyanis kevesebb a figyelmet elterelő tényező. Így pedig számos munkavállaló arra döbbent rá, hogy voltaképp már nincs (és valójában nem is volt sosem) öt napra elegendő munkája, mivel a munkaidő egy jelentős részét valójában nem is a fókuszált munkával, hanem egyéb pótcselekvésekkel töltötte. Ez a felismerés pedig táptalajként szolgálhat a négynapos munkahét elterjedéséhez a közeljövőben – csakhogy ehhez a vállalatvezetők egyelőre nem igazán tűnnek partnernek, legalábbis erre utalnak Lukács Bencének, az ELTE doktorandusz hallgatójának interjúi.

Ennek fényében a megoldás talán épp a Harvard Business School oktatói által is szorgalmazott 3-2-2-es munkahét lehet majd. Ennek lényege, hogy

Ez a javaslat egyszerre biztosítja a vállalatvezetők ellenőrzési igényét, s a munkavállalók aziránti vágyát, hogy az eddigieknél sokkal rugalmasabb keretek között dolgozhassanak.

(Címlap: Más País Facebook)