Egy spanyol törpepárt az utóbbi hónapok folyamán sikeresen lobbizott a baloldali kormánynál azért, hogy elindulhasson egy államilag támogatott kísérleti program, melyben munkavállalók ezrei állnának át egyes cégeknél a négynapos, azaz 32 órás munkahétre. A munkaidő ilyen formában történő csökkentése régóta foglalkoztatja a téma szakértőit is, de egyáltalán nincs egyetértés abban, hogy tényleg ez volna-e a helyes irány. A járvány azonban itt is átírhatja az előzetes számításokat. A Makronóm elemzése.
A hét elején jelent meg először a hír arról, hogy Iñigo Errejón, a Más País nevű spanyol törpepárt elnöke sikeresen kilobbizta Pedro Sanchez kormányfőnél, hogy egy állami pénzzel megtolt kísérleti program indulhasson az Spanyolországban a négynapos munkahét hatásainak vizsgálatára.
A pártelnök az első sikeres tárgyalásokat követően egy Twitter-bejegyzésben úgy fogalmazott, hogy „a négynapos (32 órás) munkahéttel elkezdjük a korunk vitáját. Ez egy olyan ötlet, aminek eljött az ideje.” A kísérleti program a tervek szerint 50 millió eurós állami támogatást kap majd annak érdekében, hogy a cégek a lehető legkisebb kockázattal vághassanak bele a munkaidő újraformálásába. A Más País ezáltal azt reméli, hogy
„őrültség” volna a négynapos munkahét bevezetése
– ő ugyanis úgy látja, hogy a jelenlegi a spanyol polgárháború óta kialakult legnagyobb válság, s ennek leküzdéséhez „több munkára van szükség, nem kevesebbre”.
Az ellenvélemények ellenére közel sem volna meglepő, ha épp a spanyolok lennének azok, akik a világon először széleskörben bevezetnék ezt az újszerű foglalkoztatási formát. Ez ugyanis egyrészt jól illeszkedne a Spanyol Szocialista Munkáspárt vezette kormány politikai agendájába, másrészt Spanyolországban mondhatni történelmi hagyománya van a munkaidő csökkentésének. Ők voltak ugyanis 1919-ben az első nyugat-európai ország, ami a 44 napos barcelonai sztrájk után törvényben rögzítette a napi 8, illetve a heti 40 órás limitet.
Egyeseknek bejött, másoknak nem
Az utóbbi években a világ több pontján is kísérleteztek már a négynapos munkahét bevezetésével, azonban az eredmények vállalatról vállalatra változóak voltak. Az új-zélandi Perpetual Guardian pénzügyi szolgáltató például egy hathates tesztidőszak után a következőképp összegezte a tapasztalatait: „hihetetlenül megugrott a termelékenység, a munkához való hozzáállás javult, stabilak maradtak a bevételek, miközben csökkentek a költségek”. Voltak azonban olyan kísérletek is, melyek arról számoltak be, hogy az új forma következtében romlott a vállalati teljesítmény – ezek a cégek inkább szinte azonnal visszatértek a korábbi időbeosztásra.
Ahogy a Portfolio elemzéséből kiderül,
– az eredmények pedig itt is épp olyan ellentmondásosak, mint a világ többi részén. Egy magyar IT cég ügyvezető igazgatója szerint náluk sikeres volt a rövidített munkahét lehetőségének bevezetése a munkavállalók körében, s ez egyáltalán nem ment a termelékenység rovására. Ezzel ellentétben például az olyan szektorokban, ahol megterhelő fizikai munkát végeznek a dolgozók, nem igazán volna értelme egy ilyesfajta átszervezésnek – véli Antal Miklós, a téma kutatója.
A járvány mindent felülír?
Hangsúlyozandó, hogy a legtöbb témába vágó kísérlet még a járvány előtt készült. A pandémia, s a sokak számára kényszerű távmunka gyors elterjedése azonban teljesen átrajzolhatja a mindennapi munkavégzés képét. Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy
Ennek fő oka, hogy a home office a legtöbb munkavállaló esetében megnövelte a termelékenységet. Az otthon nyugalmában ugyanis kevesebb a figyelmet elterelő tényező. Így pedig számos munkavállaló arra döbbent rá, hogy voltaképp már nincs (és valójában nem is volt sosem) öt napra elegendő munkája, mivel a munkaidő egy jelentős részét valójában nem is a fókuszált munkával, hanem egyéb pótcselekvésekkel töltötte. Ez a felismerés pedig táptalajként szolgálhat a négynapos munkahét elterjedéséhez a közeljövőben – csakhogy ehhez a vállalatvezetők egyelőre nem igazán tűnnek partnernek, legalábbis erre utalnak Lukács Bencének, az ELTE doktorandusz hallgatójának interjúi.
Ennek fényében a megoldás talán épp a Harvard Business School oktatói által is szorgalmazott 3-2-2-es munkahét lehet majd. Ennek lényege, hogy
Ez a javaslat egyszerre biztosítja a vállalatvezetők ellenőrzési igényét, s a munkavállalók aziránti vágyát, hogy az eddigieknél sokkal rugalmasabb keretek között dolgozhassanak.
(Címlap: Más País Facebook)
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Egy újabb bírósági döntés is bénítja a kitoloncolásokat: ha a migráns bezárkózik, rendőr nem mehet be.
A Tisza Párt vezetője teljes kontrollt akarna a munkavállalók és a munkáltatók felett, a digitális munkavállalói kártya bevezetése súlyos aggályokat vet fel.
A zene már senkit sem érdekel, a politika vette át az uralmat: Spanyolország, Hollandia, Írország és Szlovénia is azonnal visszalépett, miután kiderült, hogy Izrael is indulhat.
Nagyon úgy tűnik, hogy a klub egyik játékosa súlyos lelki problémákkal szenved.
Komoly bajban vannak a románok.
Erre egész Európa felfigyel majd.
A miniszterelnök személyesen küldött ajándékot egy „Edina” nevű hölgynek, mellé pedig egy sokatmondó bibliai idézetet írt.
Ez igen, fiam, ügyes, magam is így csinálnám!
