Kínai tudósok halszerű robotokkal vizsgálják az óceánt

Hogy ez valójában mekkora kihívást jelent az emberiség számára, jól mutatja, hogy eddig több ember járt a Holdon, mint a Föld legmélyebb pontja környékén, a Mariana-árokban. Azonban meglepő módon, az elképesztő sötétség rendkívül gazdag élővilágnak ad otthont, melynek feltárása még várat magára.

Extrém tájak

A Csendes-óceánban, Guamtól mintegy 300 kilométerre található a Mariana-árok, ahol a Föld legmélyebb pontját találhatjuk 11.034 méterrel a tengerszint alatt.  Mivel a fény képtelen lejutni 900 méter alá, így teljes sötétség uralkodik, a víz hőmérséklete éppen csak nulla Celsius fok, a nyomás pedig 1100 bar. Nem kifejezetten kényelmes körülmények egy ember, vagy akár bármilyen életforma számára. Ennek ellenére, nagy számban lakják különleges és furcsa élőlények. Ráadásul nem csak a vízben pezseg az élet ebben a mélységben, hanem az óceán fenekét itt borító másfél kilóméteres iszaprétegben is. Akár az evolúciós kérdésekre is választ kaphatunk ennek a területnek a kutatásával, hiszen találunk itt olyan élőlényt is, melynek az uszonyai lábakká alakultak, és azzal kapirgálja az iszapot. 

Elképesztő látogatások

Bár egy apró maroknyi szerencsés körbenézhetett már a bolygó legmélyén, hatalmas terület, és bizonyára számos különleges, ám eddig teljesen ismeretlen faj, vár még felfedezésre. Elsőként 1960-ban Jacques Piccard és Don Walsh töltött 20 percet több, mint tízezer méteres mélységben. Az ő látogatásuk bizonyította be, hogy ilyen extrém körülmények között is van élet a bolygón. Az ilyen merüléshez szükséges vakmerőséget és kockázatokat bizonyítja, hogy a következő embert is szállító merülésre 2012-ig kellett várni. Ekkor a filmes David Cameron felvételeket készített és kőzetmintákat igyekezett gyűjteni, ám ez a robotkar meghibásodása miatt nem valósult meg. Hét évvel később pedig Victor Vescovo, texasi nyugalmazott tengerésztiszt ereszkedett le a Mariana-árokban, aki ekkor felállította a merülési rekordot is, 10.927 méterrel. A csodálatos utazás azonban szomorú csalódást okozott abból a szempontból, hogy az eredetileg tanulmányozni kívánt bámulatos élővilág mellett, Victor az emberi szennyezés nyilvánvaló nyomaira bukkant az elképesztő mélységben is. 

Mélytengeri újdonság

Ezeknél persze több alkalommal volt lehetősége a tudósoknak körbe nézni hatalmas óceáni mélységekben, de általában távirányítású eszközöket használnak a kutatásokhoz. Azonban a többezer méteres mélység akkor is hatalmas technikai kihívást jelent, ha nem kell az emberélet védelmére külön figyelmet fordítani. 

A magas nyomás miatt a mechatronikai rendszerek védelmére eddig merev anyagokat és nyomáskiegyenlítő rendszereket használtak. Most azonban a kelet-kínai Zhejiang Egyetem tudósai egy halhoz hasonló, rugalmas, puhatestű robotot terveztek, mely alkalmas a legnagyobb mélységek feltárására is.

Egy másik tesztelés, a Dél-kínai-tengeren, kevésbé volt sikeres. Sérülésekről itt sem tudunk, azonban miután vízre bocsájtották a robotot, az elegánsan tovasiklott és eltűnt a sötétben. A kutatók nem találták meg a szerkezetet, mert az nem volt felszerelve navigációs rendszerrel. 

Nem érdemes keménykedni

Egyébként a robot testének mindkét oldalán két szárnyszerű uszony van, melyek nagyjából kézfej nagyságúak. Alakja így egészen emlékeztet egy ördögrájára. Az eddigi merev anyagokból készült szerkezetekkel ellentétben, itt úgy védekeztek a tervezők a nagy nyomás ellen, hogy megnövelték az elektronikus alkatrészek közötti távolságot, és egy lágy, szilikon alapú anyaggal borították a robotot. Így a felfedezés nem csak megnyitja a lehetőséget, hogy akár komplett robot rajok pásztázzák és kutassák a tengerfenék élővilágát, hanem arra is rávilágít, hogy keménység helyett a lágyság lehet a megoldás, ha extrém körülmények között kell egy szerkezetnek tartósan működnie. 

A cikk szerzője: Papp Helga