2020-ban a világ mintegy 1,864 millió tonna acélt termelt, és mivel az acélgyártásban felhasznált energia mintegy 75 százaléka szénből származik, ezáltal mindegyik tonna közel 1,9 tonna szén-dioxidot küldött a légkörbe.
A dekarbonizációs erőfeszítések kulcsfontosságú célpontja az acéltermelés megoldása, ez az egyik legfontosabb terület, ahol a hidrogén várhatóan egy évtizeden belül költségversenyes alternatíva lesz.
Az acéltermelés az európai ipari szén-dioxid-kibocsátásának 25 százalékát teszi ki. A szén-dioxid-mentesítés elengedhetetlen az ipar számára, ezért a technológia kulcsfontosságú tényező lesz. A H2 Green Steel (H2GS) azáltal, hogy gyakorlatilag visszaszorítja az összes acélgyártási folyamatból származó szén-dioxid-kibocsátást, megoldást kínál az ipari változások felgyorsításához.
A jövő acélgyártása
A H2GS egy teljesen integrált, digitalizált és automatizált zöldmezős acélgyár lesz. A nyersanyagok, a megújuló energiák, a helyi szakértelem és a mesterséges intelligencia egyesítésével arra törekszünk, hogy a kibocsátást nullára csökkentsük. Ezért egy nagyszabású, zöld acélgyártó telep felépítését tervezzük az ügyfelek széles skálájával együttműködve, beleértve az autóipart, a haszongépjárműveket, a háztartási cikkeket, a bútorokat és az ipari berendezéseket gyártó vállalatokat – olvasható a Svéd H2 Green Steel oldalán.
A tipikus termelési folyamatokkal ellentétben, itt a koksz-gátló hidrogénnel helyettesíthető, aminek eredményeképpen, csak vizet bocsát ki, és a hidrogén az ívkemencék áramellátására is felhasználható, így egy teljesen kibocsátásmentes acélgyártó csővezetéket kapnak.
A legtöbb nagy acélgyártó a világon arra törekszik, hogy fenntartható megoldással álljon elő a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorításra. Úgy tűnik, hogy a nagyvállaltok is készek változtatni, és számos piaci szereplő elkötelezett a környezet óvásában.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) 2007-ben közzétett Negyedik Értékelő Jelentése szerint az üvegházhatású gázok globális kibocsátását 2050-re az 1990-es érték 50 százalékára kell csökkenteni ahhoz, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedése ne haladja meg a kritikus határnak tartott 2°C-os mértéket.