Börtön helyett modernkori lobotómia
A börtönévek talán percekre lennének csökkenthetők, ha beválna a forradalmian új módszer, amely a mesterséges intelligenciát felhasználva hat az elkövetőkre.
Tévhit, hogy a virtuális valóság csak játékra szolgál. A kutatók a virtuális valóságot, azaz a VR-t használhatják a résztvevők figyelmének, memóriájának és problémamegoldó képességének felmérésére valós körülmények között.
A VR technológia segítségével vizsgálni tudják a teljesítőképességet, akár a napi feladatokra levetítve is. A kutatások alatt olyan feladatokat kapnak, mint például egy bevásárlólista elkészítése, melyek alapján a kutatók eredményesebben segíthetik a klinikai populációk vizsgálatát.
A PhD hallgató Zhengsi Chang főszerző a Center of BrainHealth laboratóriumában dolgozik együtt Brandon Pires-szel, a Texas Tech Egyetem Egészségtudományi Központjának kutatójával. Vizsgáltuk célja, hogy a VR felhasználható-e a résztvevők vezetői kompetenciáinak hatékony felmérésére, vagy arra, hogy egy ember mennyi információt dolgozhat fel a cél elérése érdekében.
A kutatók a funkcionális kapacitás méréséhez beépítették a virtuális valóság eszközbe a konyhai tesztet", ahol a résztvevők összeállítják a bevásárlólistájukat, összehasonlítva az otthon fellelhető alapanyagokat bizonyos receptekkel. A lista elkészítése mindennapos feladat, ezért pontosan tudják rögzíteni a résztvevők napi munkamemóriáját és teljesítményét.
„A VR-technológiát használó funkció vezérelt feladatok lehetővé teszik az egyensúly fenntartását az ökológiai érvényesség és a kísérleti kontroll között" – nyilatkozta Chang.
A virtuális konyhában 42 egészséges, felnőtt egyetemi hallgató próbált memorizálni minél több hozzávalót a receptekből. A résztvevők ezután a konyhában „mozogva” ellenőrizték az összetevőket, majd emlékezetből kellett beszerezniük a hiányzó alapanyagokat.
A terhelésük teszteléséhez a kutatók növelték a megjegyzendő összetevők és receptek számát. A növeléssel együtt kitolódott a bevásárlólista elkészítési ideje is. Ez összhangban áll a kutatók azon előrejelzésével, miszerint a résztvevők feladatellátása csökkenne a funkcionális terhelés növekedésével, ami arra utal, hogy ez a fajta VR tesztelés hatékonyan készségfelmérő lehet hosszútávon is.
A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a munkamemória nem feltétlen kapcsolódik a feladat teljesítéséhez.
„Lehet, hogy az emberek ugyanannyi időt töltenek a feladattal, és ugyanannyi hibát követnek el, de ettől függetlenül teljesen más munkamemória kapacitásuk lehet" – mondta a tanulmány főszerzője.
További elemzés után a kutatók rájöttek, hogy a résztvevők valóban megváltoztatták stratégiájukat, amikor a terhelés nőtt. Néhány résztvevő megpróbálta a lehető legtöbb összetevőt megjegyezni, mielőtt megnézte a receptet, míg mások gyakrabban kutattak a konyhai szekrények között a receptlistát bújva.
A stratégiaváltás a magyarázat arra, hogy a kutatók miért nem láttak összefüggést a teljesítmény és a résztvevők munkamemóriája között. Azt is megállapították, ha megfelelő stratégiával vágunk neki egy feladatnak, akkor többet hozhatunk ki belőle, és sokkal jobb teljesítményt érhetünk el.
A kutatók remélik, hogy VR értékelésüket felhasználva segíthetnek a végrehajtó funkciók károsodásában szenvedő embereken.
„A VR technológia segítségével el tudtuk készíteni a végrehajtó funkciók értékelését, mely felhasználható a neuropszichológiában és segít megérteni, hogy a veteránok és más klinikai populációk hogyan kezelik mindennapjaikat" – jelentette ki Chang.
A cikk szerzője: Bodó Anita