A 2013–2019 közötti időszakban egyedül Írország tudta Magyarországnál nagyobb mértékben csökkenteni költségvetési kamatkiadásait. A hétéves időszak alatt Magyarország kamatmegtakarításai összesen a GDP 9 százalékát teszik ki. Az adósság és azon belül a devizaarány leépítése, illetve az alacsony kamatkörnyezet valószínűleg növelte a gazdaság pénzügyi válságállóságát.
Hatalmas összeg maradt a magyar gazdaságban
Kicsák Gergely, Benkő Dávid és Végh Noémi a decemberi Hitelintézeti Szemlében megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy az uniós országokban hogyan változtak a költségvetések kamatkiadásai, s hogy milyen folyamatok állhatnak mindennek hátterében. Habár szinte minden országban csökkentek a kamatkiadások, a mögöttes okokban komoly eltérések mutatkoznak.
A listát Írország vezeti 12 százalékos összesített csökkenéssel, de a második helyen rögtön Magyarország következik:
Csökkennek a hozamok, és ez jó
A szerzők három tényezővel magyarázzák a kamatterhek változását, ezek
Ezek azonban eltérő módon és mértékben érvényesülnek. A legerősebb hatás mind közül a hozamcsökkenés hatása, hiszen ez „hazánkban mintegy 80 százalékban magyarázza a kamatkiadások csökkenését”, az Európai Unió tekintetében pedig „a kamatkiadások mérséklődését közel 100 százalékban a hozamcsökkenés okozta”. A szerzők ez alapján megállapítják, hogy
Bolyongunk a hozamsivatagban
A megugró államadósságok terheit nulla körül tartott kamatokkal mérséklik a kormányok a következő években. Ilyen körülmények között a Magyar Állampapír Plusz egészen jó reálhozamot nyújt – nyilatkozta a Makronómnak Szalma Csaba. Az OTP Alapkezelő befektetési igazgatójával a magyar gazdaság esélyeiről és a talpra állásról itt beszélgettünk, a Mandiner hetilapban megjelent cikkünk most ingyenesen is olvasható.
A csökkenő hozamok szerepét hangsúlyozta Szalma Csaba is az alábbi interjúrészletben.
„Miért kerülnek nehezebb helyzetbe a megtakarítók?
Nézzük meg Amerikát: mit eredményez, hogy -1 százalék körül van a tízéves reálhozam? Aki most amerikai állampapírba fektet, tíz éven keresztül évente 1 százalékos reálhozam-csökkenést, reálveszteséget szenved el. Ezáltal más eszközök reálhozama is alacsonyabb lesz. A gazdaságmentés költségei a megtakarítókra hárulnak a következő években.
Itt már a K alakú fellendülés egy jellemzőjét látjuk a gazdaság kettészakadásával? A munkavállalónak rosszabb lesz, a nagybefektetők és a tőketulajdonosok helyzete javul?
Ez már megtörtént. A kisembereknek rosszabb lett 2020-ban, hiszen nem voltak megtakarításaik, és sokan elvesztették a munkájukat átmenetileg vagy tartósan, csökkent a jövedelmük. Valószínűleg a megtakarításaikat is felélték részben vagy egészben – ha egyáltalán voltak –, pénzügyi nehézségekkel küzdöttek és küzdenek.
A vagyonosabb rétegek viszont az árfolyam-növekedés következtében hatalmas gyarapodást könyvelhettek el kötvényekben és részvényekben is. A jövőben megáll ez a tendencia, sőt a visszájára fordul. A gazdagokra terhelődik majd a 2020-as gazdaságmentés költsége, az ő megtakarításaikon lesz kisebb a hozam a tavalyi intézkedések eredményeként.
Miért és hogyan?
Az állam fejével gondolkodva: mi lehet az út? A nagyobb gazdaságokban az államadósság szintje egy-két év alatt 20-30 százalékkal is megugrik. Különösen igaz ez a perifériaországokra, Spanyolországra, Olaszországra, de még az Amerikai Egyesült Államokra is. Hogyan tud ebből kijönni egy ország? Az egyik út, hogy lent vannak a pinceszinten a kamatok, negatív reálkamat van, így gazdasági növekedéssel és inflációval önmagában mérséklődik a GDP-arányos államadósság. Az infláció és az alacsony kamat miatt viszont a megtakarítók rosszul járnak. A másik út, hogy növeljük az adóbevételeket a jövőben, hogy lebontsuk a válság hatására megnőtt államadósságot. Ezzel a kisemberekre terheljük a válságmentés költségeit. Ez értékválasztási döntés.”
Kettős átcsoportosítás
Elmondható tehát, hogy a gazdagabb társadalmi csoportok jobban hozzájárulnak a gazdaságmentés költségeihez – hiszen ők a nagy megtakarítók, akik negatív hozamokat szenvednek el. Ez alapján a kamatkiadások csökkenése értelmezhető úgy is, hogy egy jövedelmi átcsoportosítás ment végbe hosszabb távon a gazdagabb nemzetközi elittől, az állam hitelezőitől a magyar családok irányába, két csatornán keresztül is: egyrészt a kamatkiadások nem elhagyták az országot, hanem oktatásra, egészségügyre vagy épp családtámogatásokra fordíthatók, másrészt az államadósság hazai tulajdonba kerülésével az állampapírokon keresztül ma egyre több kamatot fizet ki az állam a hazai kötvényeseknek, ezzel az adóforintok kerülnek vissza egy erősödő hazai középosztályhoz.
Nem véletlen a csökkenő kamatteher: az adósság is csökkent és a devizaarány is
Ami a többi tényezőt illeti, az adósságráta csökkenése a teljes kiadáscsökkenés 18 százalékáért felelős, azonban a devizaadósság – a forint gyengülése miatt – 0,1 százalékos kamatteher-növekedést idézett elő. Éppen ezért kedvezőnek bizonyult, hogy a magyar devizaadósság állomány az elmúlt időszakban folyamatos csökkenésben van (bár a tanulmány alapján uniós szinten még mindig viszonylag magas), s helyette a lakosság által birtokolt adósság dominál, hiszen a magas devizaadósság ráerősített volna erre a folyamatra. A magyar gazdaságpolitika tehát tanult a devizahitelezési problémából, a koronaválság során kivédve ezt a kockázatot. Nem véletlen, hogy az ismert hazai befektető, Zsiday Viktor is verhetetlen befektetésnek tartja a lakossági állampapírt. „Unalmas vagyok, aki engem kérdez, annak azt mondom, hogy vegyen lakossági állampapírt. Nem tudok jobbat mondani: az állampapírt nehéz bármi más befektetési formának megvernie” – nyilatkozta a Makronómnak a befektető (a vele készült interjú rövidített változata látható alább, ami azért is érdekes, mert néhány héttel a koronaválság európai „kitörése” előtti helyzetképet mutat be, de Zsiday itt már elképzelhetőnek tartott egy súlyos gazdasági visszaesést).
Átmenetileg nő az adósság, de nem kell aggódni: a kamatok a pincében maradnak
Mivel a tanulmány szerzői csak 2019-ig dolgozták fel a kamatkiadások változásait, így a Portfolio elemzése a tanulmány kapcsán felveti a kérdést, hogy vajon milyen hatással lesz az évek óta tartó folyamatokra a koronavírus. Bár az adósságráta 2020 végére jelentősen megugrott, mégis valószínűsíthető, hogy az alacsonyan maradó hozamok ellensúlyozni tudják majd ennek hatását, így pedig nem lesz drasztikus változás a kamatkiadásokban a járvány miatt – ahogy a Makronómnak nyilatkozó Szalma Csaba is elárulta, hosszú távon is az alacsony kamatok kora, valódi hozamsivatag jön a következő években.
(címlap: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Az EU Observer oldalán megjelent véleménycikk azt állítja, hogy a gyerekvédelmi törvény „erőszakos homofób hullámot” indított el a kontinensen.
A német zöldpárti EP-képviselőt erősen megviseli a magyar uniós elnökség.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Az ukrán haderő volt főparancsnoka őszintén elmondta a véleményét.
