Uniós protekcionizmus
Az uniós intézkedések a nyugati országok lobbitevékenységét tükrözik, céljuk az, hogy kiszorítsák a kelet-európai vállalkozásokat azon kevés piacok egyikéről, ahol azok váratlan sikereket értek el és képesek voltak piacot szerezni. Erről is beszélgetett a Makronóm Dittel Gáborral, a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete (NiT Hungary) ügyvezető főtitkárával.
A román előretöréssel a magyar fuvarozók korábbi önmagukra ismerhetnek. A fuvarozás volt talán az egyetlen olyan terület, ahol régiónk sikeresen szállt versenybe nyugati piacokért. Az uniós csatlakozás előtt a keleti régió részesedése 1–4 százalék volt, ma a lengyeleké 25, a magyaroké 5-6 százalék. A magyar fuvarozók óriási részt vittek el nyugat-európai társaiktól – ennek a következményét szenvedjük most el. A nyugati vállalkozók maguk mellé tudták állítani az erős országok kormányait, amelyek uniós szabályozási szintre emelve érik el, hogy a mobilitási csomagnak nevezett intézkedéseken keresztül kiszorítsák a keleti cégeket nyugatról. Valódi protekcionista politika ez a közös, egységes uniós piacon belül: a keleti fuvarozók költségeit szándékosan növelik meg, hogy a versenyképességük elvesszen.
A piacvédelmi trükkök EU-s szabállyá váltak. A kiküldetési irányelv lényege például, hogy amikor a magyar fuvarozó úgy szállít Németországba, hogy nem Magyarországról viszi az árut, hanem Olaszországban veszi fel, akkor az olasz és a német útszakaszon eltöltött időre az olasz és a német átlagjövedelmet kell kifizetnie a magyar gépkocsivezetőnek. Ez akkora költségnövekedést jelent, hogy a magyar fuvarozó többé nem tud alacsonyabb díjat megajánlani, mint olasz vagy német versenytársa. Azt is elő fogják írni, hogy négyhetente haza kell hozni a gépkocsi vezetőjét, nyolchetente pedig a járművet is, hogy ne lehessen kizsákmányolni őket. „De hol a szociális mozzanat a teherautó hazahozásában? Az pusztán költségnövelés” – mutatott rá Dittel Gábor a Makronóm cikkében.