A vakság népbetegség lett

„Beszéljünk akkor néhány szót erről az új intézetről. Milyen forrásból képesek biztosítani a stabil működést és milyen keretek között működik?

A 2017 decemberében alapított intézetünk alapítványi formában működik, amelynek szintén vannak támogatói.

Valamint 10 millió eurót Bázel városától, a Bázeli Egyetemtől és a város klinikáitól kapunk. Ezen felül vannak még pályázati forrásaink, európai, svájci és amerikai is, valamint magánszemély adományozóink is vannak. A magánszemélyek főként idősebb, gazdag emberek, akik látnak maguk körül vakságot, mások pedig olyan adakozók, akik rádöbbennek ennek a betegségnek a társadalmi jelentőségére. Vagyis, hogy

a vakság az öregedéssel együtt népbetegség lett.

A vakság, vagy például az Alzheimer-kór nagyon súlyos társadalmi problémák, amelyek összevethetők a halállal. Az emberek többsége azonban a halálos betegségekre akar azonnal megoldást találni, az olyan betegségek, mint a vakság esetében 20-30 évet előre kell látni. Pedig sokan tudják, hogy az öregedéssel párhuzamosan egyre többen, a betegek 20-30 százalékának súlyos látásproblémái lesznek idős korára, ennek ellenére nagyon kevés pénzt és energiát fordítunk arra, hogy ezen változtassunk.

Ugyanígy vagyunk a világjárványokkal is: 10-20 éve tudjuk, hogy lesz egy ilyen, koronavírushoz hasonló globális járvány, hiszen a repülőgépek behálózzák a világot.

Miért éppen az alapítványi formára esett a választás?

Egy kis cég akkor tud működni, ha van egy konkrét molekula, amit véges időn belül el lehet vinni kipróbálásra. Mivel ez egy alapítvány,

a mi kutatásaink nem arról szólnak, hogy megtérülnek-e, hanem arról szól, hogy az emberiség nagy problémáira hogyan tudunk válaszokat találni.

A társadalmi hasznosságon van a hangsúly, a másik pedig az emberi test megértése. Ez a kettő összekapcsolódik, mert amikor megértjük az emberi testet, akkor tudunk terápiát létrehozni. Az alapkutatás ilyen szempontból az orvostudományban nem válik el az alkalmazott kutatástól, mert minden megismerést fel lehet használni gyógyításra.

Ha már megemlítette a koronavírus-járványt. Milyen hatással járt az ennek nyomán kialakult válság az intézet forrásszerzési lehetőségeire, beszűkültek azok?

Nem, éppen ellenkezőleg. Amikor kitört a járvány Európában is, beindultak a pénzcsapok is: ezek egy része pályázati grant volt, egy része privát emberektől, másik része magánbefektetőktől érkezett.

Az intézetem soha annyi pénzt nem gyűjtött össze kutatásra, mint ez alatt a három hónap alatt.

A járvány egyértelműen felértékelte az orvostudományi kutatásokat, rámutatott arra, hogy a nagy bajok esetén előre kell gondolkozni. Az orvostudomány finanszírozása ugyanakkor egy nagyon nehéz kérdés. Azt látjuk, hogy át fog alakulni az emberek gondolkodásmódja, mert csak úgy lehet elérni ezeket az új terápiákat, hogy az államok és az emberek több pénzt fektetnek az egészségükbe. Ha fontos az egészségünk, több forrást kell rá szánnunk.

(...)

Végül nem maradhat el a kérdés, amit mindig feltesznek Önnek: milyen tervei vannak Magyarországgal kapcsolatban?

Egyre erősebb lesz a kutatásaink magyar lába. Rózsa Balázzsal és az általa alapított Femtonics céggel, amely a világon egyedülálló mikroszkópokat fejleszt. Többéves együttműködésünk van Szabó Arnolddal és a szemészeti klinikával. A következő években az együttműködéseket szeretnék sokkal szorosabbra és nagyobbra fejleszteni.

Elindulni abba az irányba, hogy az emberi retina megértésének egy része Magyarországhoz kapcsolódjon.

Jelenleg is keressük az utakat, hogy milyen intézeti keretek között lenne ezt a legjobb megvalósítani. A projektek kialakítása egyre konkrétabb, és a következő egy évben kiderül, hogy ez az együttműködés milyen formában fog folytatódni.”

Roska Botond az idén júniusban Körber Európai Tudományos Díjjal kitüntetett Svájcban dolgozó magyar orvos.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.