Még többen védik a hazait, szinte mindenhol patriótává válik a gazdaságpolitika

Nem régóta patrióta

Nemrég adta hírül a Makronóm, hogy egyre több ország kezdte el védeni azon iparágakat, amelyek kritikus jelentőséggel bírnak a nemzetgazdaságok számára. Előző cikkünkben hangsúlyoztuk, hogy többek között Franciaország, Németország, Olaszország és Csehország, de Amerika, Kanada, Ausztrália és India is fontos lépéseket tett a kritikus ágazatok védelmére. 

A hazai gazdaság védelmének fontosságára rájövő, vagy azt egyre nyíltabban megvalósító országok csoportja azóta tovább bővült. Írországban Heather Humphreys vállalkozási és innovációs miniszter május 22-én lezáruló nemzeti konzultációt indított arról, hogy országának be kell-e vezetnie valamilyen külföldi beruházásokat átvilágító mechanizmust a harmadik országokból származó beruházásokra vonatkozóan a biztonság és a közrend védelme érdekében. Tette ezt azért, mert az unió is egyre erősebben szorgalmazza a külső befektetők határozottabb ellenőrzését.

A miniszter hangsúlyozta, hogy a külföldről érkező potenciális beruházások átvilágítása az egyik módja az európai stratégiai eszközök védelmének, márpedig a téma a figyelem középpontjába került a koronavírus által okozott válság hatására.

Svédország is azt tervezi, hogy szigorítja szabályait annak érdekében, hogy a kormány megakadályozhassa a „kritikus cégek” külföldi kézbe kerülését. A koronavírus kitörése fokozta a félelmeket, hogy

Mikael Damberg svéd belügyminiszter szerint a kormány egy olyan törvényjavaslattal állhat majd elő, amely nagyobb hatásköröket ruház a kormányzatra a külföldi befektetések esetleges blokkolása érdekében. Szerinte Svédország továbbra is olyan ország lesz, amely nagyon vonzó a külföldi befektetők számára, de vannak olyan területek, ahol Svédországban szükséges a vállalkozások védelme – tette hozzá.

Nem csak Európát foglalkoztatja a kérdés, hanem az új-zélandi kormány is úgy döntött, hogy újragondolja és valószínűleg megújítja a külföldi befektetésekkel kapcsolatos törvényeit, bevezetve egy „nemzeti érdek vizsgálatot” annak megakadályozása céljából, hogy a stratégiai szempontból fontos vállalatok külföldi tulajdonba kerüljenek, míg az ország a járványhelyzettel és a recesszióval küzd. Egy gazdasági válságban ugyanis a vállalkozások értéke valós, nemzeti-társadalmi – nevezzük eszmeinek – értékük alá eshet, akár össze is omolhat, miközben egyes vállalatok eközben a nemzetgazdaság és a nemzetbiztonság sarokkövei.

Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások piaci ára bizonyos esetben nem tükrözi a vállalkozások valódi értékét, nemzeti jelentőségét.

A vizsgálatot minden olyan külföldi befektetésre alkalmazzák majd, annak értékétől függetlenül, ahol több mint 25 százalékos részesedést szerezne egy külföldi befektető, vagy ahol 50, 75, vagy akár 100 százalékra növekedne egy új-zélandi „eszközben” a külföldiek meglévő részesedése. Parker szerint a „nemzeti érdek tesztet” ideiglenes intézkedésként vezetik be, amelyet 90 naponként felülvizsgálnak. Később az értékhatárt 100 millió dollárra emelhetik.

Végezetül, de biztosan nem az utolsó országként Japán is hasonló kezdeményezésbe kezdett az elmúlt hetekben: az ázsiai ország kormánya korábban még pénzt is adott cégeinek azért, hogy hagyják el végre Kínát.

A japán kormány érvelése szinte teljesen egyezik az összes korábban bemutatott országéval, így jól látható, hogy ez a patrióta befektetéspolitikai megközelítés – és az ezt megalapozó gazdaságfilozófia – vált napjainkra az új gazdaságpolitikai főárammá.

A japán, devizáról és a külkereskedelemről szóló törvény előírja, hogy a külföldi befektetőknek előzetesen be kell jelenteniük, ha a kormányzat által kijelölt cégekben több mint egy százalékos részesedést kívánnak vásárolni (szemben a korábbi 10 százalékos küszöbértékkel).

A védelem alatt álló japán cégek két nagyobb kategóriába sorolhatók. Egyrészt teljes védelem alatt áll körülbelül 500 társaság, amelyek az úgynevezett alapvető (core) iparban működnek, ilyen a Toyota Motor, a Sony vagy a SoftBank Group.

A másik, szélesebb kategória pedig egy több iparágban működő, nagyjából 1500-as csoport, amelyre kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, köztük van a Nintendo vagy a Fanuc.

A japán kormányzat a gazdaságvédelmi intézkedéseivel kapcsolatban a közelmúlt amerikai példáira hivatkozott.

Nem olyan izmos a globalizmus

A fenti intézkedések a fordított gazdasági globalizáció, vagyis a „gazdasági deglobalizáció” folyamatát gyorsítják fel az UNCTAD, az Egyesült Nemzetek Szervezetének kereskedelemmel, beruházásokkal és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó testülete szerint.

A legutóbbi jelentéseiben a szervezet úgy véli, hogy a globális közvetlen külföldi befektetések (FDI) áramlása 40 százalékkal eshet vissza 2020 és 2021 között, miközben a határokon átnyúló vállalati egyesülések és felvásárlások továbbra is csökkennek a jövőben (ezek a folyamatok egyébként már a korábbi években elkezdődtek, a világkereskedelem megtorpanása nem új jelenség).

Természetesen a visszaesés mértéke attól függ, hogy a nemzetközi tőkemozgást korlátozó intézkedések mennyire terjednek el, és hogy milyen szinten helyeződnek át a nemzetközi ellátási láncok a hazai piacokra, azaz milyen mértékben viszik termelésüket haza, vagy legalábbis anyaországukhoz sokkal közelebb a nemzetközi vállalatok. 

A túlhajtott globalizáció végéről a befolyásos norvég elemző, Christian Anton Semdshaug a Makronómnak elmondta, hogy a nemzetállamokra épülő nemzetközi együttműködések kerülnek előtérbe a jövőben, mivel

a legnagyobb globális problémák megoldása végül mindig a nemzetállamokra marad

és a nemzetközi szervezetek a pénzügyi, az euró, a migrációs illetve a koronaválságban is bizonyították, hogy nem képesek a vészhelyzeteket kezelni. 

A szakértő szerint egy kiegyensúlyozottabb viszony felé haladunk az állam és a piac kapcsolatrendszerében, egyre fontosabb lesz a jövőben a hazai tulajdon és az ezzel kapcsolatos szabályozások, a stratégiai szektorok, a kereskedelmi egyenleg. A fogyasztók pedig körültekintőbben költenek majd. 

Smedshaug szerint újra fel kell találni az államot, nem kell tartani a természetes monopóliumok, a hazai nagyvállalatok létrehozásától, általában pedig több stratégiai ágazatot kell megvédeni és fejleszteni, nem megengedve azon külföldi befektetéseket, amelyek e területeken az irányítás külföldi átvételét eredményezik. 

Ilyen szektor lehet szerinte többek között a védelem vagy a kommunikáció. A jövőben a szakértő várakozásai szerint jobban ügyelünk majd az állam alapvető feladataira, azok ellátására, jobban figyelve a biztonsági szempontokra. És jobban óvjuk az alapvető termékeket, a gyógyszert, az egészségügyi felszerelést és az élelmiszert előállító ágazatokat.

A norvég elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy

épp azok az (angolszász) országok fordultak vissza a neoliberális gazdaságpolitikai útról, amelyek elsőként léptek rá ezen útra.

Az egyensúlyteremtés útjára léptek

A koronaválság tehát rámutatott, hogy alapvető sérülékenységeket és gyengeségeket épített fel a globalizáció elmúlt évtizedekben kialakított modellje.

Amint azt idehaza György László a Századvég vezető közgazdászaként már a jelenlegi krízishelyzet előtt három évvel megfogalmazta Egyensúlyteremtés című kötetében, „az emberhez méltó életkörülmények biztosításában jelentős szerep hárul a kritikus infrastruktúrára. A kritikus infrastruktúra védelmére, vagyis azon termelőeszközök védelmére, amelyek kiesése veszélyezteti a társadalom és a gazdaság zavartalan működését, számos jó példa létezik a fejlett európaiaktól a sikeres délkelet-ázsiai államokig. Ebben a dimenzióban 1988 óta az Egyesült Államok is masszív védelmi szabályrendszert alakított ki, amelynek átvétele indokolt lehet bármely nemzetállami gazdaságpolitika számára.

Magyarország a világon szinte egyedülálló módon értékesítette külföldi – esetenként állami tulajdonú – vállalatoknak saját kritikus infrastruktúráját,

amelynek visszaszerzése az egyensúly irányába történő szükségszerű elmozdulást jelent.”

„A külső egyensúlytalanság legfőbb tünete a világviszonylatban magas külső tartozásállomány volt, valamint ezzel összefüggésben a kritikus infrastruktúra külföldi tulajdoni hányadának nemzetközi összehasonlításban is magas volta, továbbá a megtermelt és a rendelkezésre álló jövedelem közötti jelentős és növekvő különbség, amely arra utal, hogy a Magyarországon megtermelt hozzáadott érték jelentős részét azonnal ki is vonták innen” – mutatott rá a könyvét időközben Amerikában is nagy sikerrel bemutató György László, hogy a reálgazdasági és a pénzügyi sérülékenység nagyon is összefügg. 

(Címlap: MTI/AP/Eugene Hoshiko)

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.