Nem okoz-e inflációt a sok pénzteremtés?

Ez azonban még nem lesz elegendő a gazdasági és pénzügyi összeomlás elkerüléséhez, ezért az államok jelentős mértékben támogatni fogják a bajba jutott vállalatokat és munkavállalókat. A hatalmas többletkiadás ellensúlyozására az államok több államadósságot bocsáthatnak ki, ennek megvásárlására megkérhetik a bankokat úgy, hogy teremtsenek számlapénzt a semmiből az állam számára, kamat ellenében; de az lehetőség is felmerülhet, hogy

az állam saját maga teremt pénzt.

Egyre gyakrabban lesz majd vita tárgya, hogy vajon a sok pénzteremtés nem okoz-e inflációt. Érdemes látni, hogy az „okoz-e a pénzteremtés inflációt” témakör valójában több, különböző kérdést takar, amelyek esetében a válaszok is különbözőek. Fontosnak tartjuk, hogy ezeket a kérdéseket egymástól élesen elkülönítsük annak érdekében, hogy az egyik kérdésből helyesen levont következtetést ne vetítsük ki helytelenül a másikra.

Négy különböző kérdés elválasztása

Az „okoz-e a pénzteremtés inflációt” témakörrel kapcsolatban az alábbi négy különböző kérdés merülhet fel:

(1)    Okoz-e inflációt, ha a jegybank pénzt teremt a bankok számára?
(2)    Okoz-e inflációt, ha az állam többet költ, mint amennyi bevétele van?
(3)    Okoz-e inflációt, ha a bankok helyett az állam teremti a pénzt?
(4)    Okoz-e inflációt, ha az állam jelentős mentőcsomagokkal áll elő?

Vegyük sorra ezeket a kérdéseket:

1. Okoz-e inflációt, ha a jegybank pénzt juttat a bankok számára?

Amikor a jegybankok – a bankrendszer megmentése érdekében – jegybankpénzt teremtenek a semmiből a bankrendszer számára, akkor „mindössze” annyi történik, hogy a jegybankok a bankok – amúgy értéktelenné váló – hitelpapírjait becserélik jegybankpénzre. Ez a művelet segít abban, hogy a bankok képesek legyenek minden általuk teremtett számlapénzt jegybankpénzre váltani, elkerülve ezzel a bankcsődöket. A bankmentésektől azonban még sem az államnak, sem egyetlen vállalatnak vagy magánembernek nem lesz több elkölthető pénze.

A többletlikviditás – közvetlenül – többlethitelezésre sem ösztönöz; a jegybankpénzek mennyisége ugyanis eddig sem volt korlátja a hitelezésnek:

a bankok nem meglévő jegybankpénzeket kölcsönöznek ki, hanem hitelezéskor a semmiből új számlaegyenlegeket teremtenek.

Ezért a jegybank bankok számára történő pénzteremtése önmagában nem eredményez több pénzt, keresletet, inflációt a gazdaságban. A bankok viszont a kapott jegybankpénzeket felhasználhatják arra, hogy egymástól reáleszközöket – részvényeket, ingatlanokat – vegyenek egyre magasabb áron. A reáleszközök árának emelkedése pedig közvetetten hathat a bizalomra, a keresletre, és végül az inflációra a gazdaság egészében.

2. Okoz-e inflációt, ha az állam többet költ, mint amennyi bevétele van?

Az valójában nem baj, sőt egyenesen kedvező a gazdaság számára, ha az állam többet költ, mint amennyi bevétele van, és ezáltal nő a pénzmennyiség, mivel növekvő pénzmennyiség szükséges ahhoz, hogy a gazdaság bővülő ügyleteit változatlan áron le lehessen bonyolítani.

Az az optimális, ha a pénzmennyiség bővülési üteme némileg meghaladja a gazdaság lehetséges növekedési ütemét.

Ez az ütem úgy tudja serkenti a gazdaságot, hogy még nem okoz inflációt. Kizárólag az okoz gondot, ha a pénzteremtés túlzott, ha annak mértéke nincs összhangban a gazdaság növekedésével.

3. Okoz-e inflációt, ha a bankok helyett az állam teremti a pénzt?

A tankönyvek azt írják, hogy a pénzteremtés piacra bízása azért szükséges, mivel kizárólag a piac képes megzabolázni az állam amúgy féktelen túlköltekezési vágyát.

A valóságban azonban az államhoz kapcsolódó pénzteremtés mértéke most is állami döntésen múlik: az állam meghatározza a költségvetés hiányát, ennek fedezésére államadósságot bocsát ki, a bankok pedig – függetlenül attól, hogy mekkora ez a hiány – így is, úgy is „megvásárolják” azt.

Az állami túlköltekezés mértéke tehát független attól, hogy ki teremti a pénzt. Az állam a jelenlegi rendszerben is futhat jelentős hiányt, és egy másfajta rendszerben is lehet mértéktartó.

Azt is jó tudni, hogy a legtöbb állam nem költekezik túl, az államok kamatok nélküli (ún. elsődleges) költségvetési egyenlegei normál időszakban jellemzően egyensúlyban vannak; a hiányokat elsősorban a kamatok okozzák.

Amennyiben az állam kihagyja a bankokat a pénzteremtési folyamatból, úgy nem termelődik többletpénz a kamatokon keresztül, ezért az állami pénzteremtés valójában kevésbé inflatorikus, (illetve a pénzteremtés jogának visszavételével az állam a jelenlegi kamatokkal azonos mértékű pénzt teremthet a költségvetés számára változatlan infláció mellett).

4. Okoz-e inflációt, ha az állam jelentős mentőcsomagokkal áll elő?

A válságkezelés miatt az állam kiadásai megnőnek, bevételei lecsökkennek, a hiány fedezéséhez ezért pénzteremtésre van szükség. Az utolsó, legidőszerűbb kérdés – függetlenül attól, hogy a pénzt a bankok vagy az állam maga teremti –, hogy okoz-e inflációt a jelentős mértékű friss pénz megjelenése a gazdaságban a jelenlegi helyzetben?

Elméletben a válasz számos tényezőtől függ, például, hogy milyen mély és széleskörű lesz a válság, hogyan alakul a gazdaság kínálati oldala, milyen adók kerülnek bevezetésre a többletpénz gazdaságból való kiszivattyúzására, milyen széleskörű a hiteltörlesztési moratórium stb.

A gyakorlatban azonban az alábbi dinamika valószínűsíthető:

A válság első időszakában a fogyasztók megrohamozták az élelmiszer és egészségügyi boltokat, ami átmenetileg néhány terméknél áremelkedéseket, hiányokat okozott. A gazdaság termelési és szolgáltatási képességei azonban nem sérülnek középtávon, ezért a hiányok átmenetinek bizonyulhatnak. Ugyanakkor számos vállalat és munkavállaló bevétele a töredékére eshet vissza, így az általuk támasztott kereslet is jelentősen lecsökken. A közeljövőben tehát nem az áruhiány, inkább a vásárlóerő visszaesése fenyegetheti a gazdaságot.

A vásárlóerő stabilizálása érdekében az államnak jelentős juttatásokat kell a gazdaságba pumpálnia. A gazdaság serkentését nehezíti, hogy a háztartások és a vállalatok óvatosabbá válnak, a korábbiakhoz hasonló bevételek esetén sem fogyasztanának a korábbi szinten. Szintén nehezíti a kereslet élénkítését, hogy egyes termékek és szolgáltatások fogyasztása (például szállodai szoba, éttermek) szinte teljesen kiesik.

Ráadásul a jelenlegi hibás pénzügyi keretrendszer csak úgy képes túlélésre, ha a termékek és a szolgáltatások árai, valamint a hitelek mögött fedezetként szolgáló ingatlanárak folyamatosan emelkednek.

Növekvő (legalábbis nem csökkenő) árak szükségesek ahhoz, hogy az adósok – a moratóriumok lejárta után – biztonsággal tudjanak törleszteni és mellette fogyasztani, és ne induljanak el olyan további ördögi körök, amelyek még mélyebb, hosszabb recesszióba sodorják a gazdaságot. Azt gondoljuk, hogy középtávon jelentős defláció fenyeget, ezért az árak stabilizálása érdekében még sokkal több pénzteremtésre lehet szükség.

Hosszabb távon a jelentős mennyiségű friss pénz végül áremelkedéseket okozhat, az áremelkedések azonban elsősorban nem a bőségesen rendelkezésre álló fogyasztási termékeknél, hanem a szűkös termékeknél, a befektetési termékeknél jelentkezhetnek.

A többletpénz végül elsősorban a megtakarítóknál jelenik meg, akik a többletpénz egy részét befektetési termékek vásárlására fordíthatják. Egyes befektetési termékek áremelkedését tovább fűtheti, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszerben már jelentős mértékű felhalmozott egyensúlytalanságok vannak: a világ temérdek – hagyományos értelemben visszafizetésre nem kerülő – adósságon és ezekkel szemben lekötött pénzeken (lekötött betéteken, államkötvényeken) ül. Az adósságok még fenntarthatatlanabbá válása a megtakarítókat rádöbbentheti arra, hogy a jelenlegi pénzügyi keretrendszerben – általánosságban – kevésbé érdemes pénzben megtakarítani, a pénz a reáleszközökhöz képest tendenciózusan leértékelődik.

A megtakarítók egy része megpróbálhat „elmenekülni” a pénztől; a pénzeknek azonban nincs hova menekülnie: attól, hogy valaki elkölti azt, még nem lesz belőle kevesebb, csak máshoz kerül. Egy új egyensúlyi pont úgy érhető el, ha egyes befektetési termékek árai már olyan szintre emelkednek, amely mellett a megtakarítók már nem tartják célszerűnek további pénzek reáleszközökre váltását.

Összefoglalás, a négy különböző kérdés megválaszolása

Az „okoz-e a pénzteremtés inflációt” témakör tehát valójában négy különböző kérdést takar, amelyekre a válaszok is eltérőek:

(1)    Nem okoz inflációt, ha a jegybank pénzt teremt a bankok számára, legalább is nem közvetlenül.
(2)    Nem okoz inflációt, ha az állam többet költ, mint amennyi bevétele van, feltéve, hogy a pénzmennyiség bővülési üteme összhangban van a gazdaság növekedési képességeivel.
(3)    Nem okoz inflációt, ha az állam teremti a pénzt a bankok helyett, sőt az állami pénzteremtés valójában kevésbé inflatorikus, mivel ekkor nem keletkezik többletpénz a kamatokon keresztül.
(4)    Okozhat áremelkedéseket a pénzteremtés a jelenlegi helyzetben, elsősorban a befektetési termékek piacán és hosszabb távon; ennek fő oka, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszer hibás felépítése miatt rendkívül nagy mennyiségű pénzteremtésre lesz szükség, valamint, hogy a jelenlegi rendszerben már felhalmozódott visszafizethetetlen adósságok tovább duzzasztása a pénz iránti bizalom csökkenéséhez vezethet.

Fontos, hogy ne keverjük össze az almát a körtével, az egyik kérdésre adott választ, ne vetítsük rá indokolatlanul a másikra!

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.