Mit jelentett volna a Surányi György által javasolt anticiklikus politika?

„A gazdaságpolitika ciklikus megítélését illetően Surányi György legfontosabb állítása, hogy ha már az elmúlt években »óvatosan fékeztük« volna a gazdaságot, akkor most »lényegesen nagyobb mozgásterünk« lenne.

Amint azt a Magyar Nemzeti Bank évek óta folyamatosan bemutatta, a hazai gazdaságpolitika egy úgynevezett magas nyomású gazdaság menedzselésére rendezkedett be. Azaz, a gazdaságpolitika célja olyan gyors, a kereslet mellett a kínálati kapacitások bővülésében is jelentkező növekedés elérése, ami még összhangban van az árstabilitás, illetve a külső egyensúlyi pozíció megőrzésével. Az adatok szerint ezt feladatot pontosan sikerült teljesíteni. A gyors gazdasági növekedés úgy következett be, hogy közben az infláció 2017 eleje óta szinte folyamatosan a jegybanki toleranciasávon belül ingadozott, miközben a folyó fizetési mérleg egyensúlyközeli helyzetben többnyire aktívumot mutatott, és a nettó adósságunk a korábbi, GDP arányában 50 százalékot meghaladó értékről 0 közelébe süllyedt. 

Kétségtelen tény, hogy az infláció az idei év első hónapjaiban a toleranciasáv fölé emelkedett. Ez azonban az alkalmazott kamatszintektől függetlenül hasonlóan jellemezte a régió országait, mivel valamennyi esetben az ok a világpiaci nyersanyagárak (főleg az élelmiszerárak) hirtelen megugrása volt. A folyó fizetési mérleg oldalán is valóban látható volt a korábbi aktívum olvadása, ám ennek oka leginkább a beruházások jelentős felfutása és ezzel párhuzamosan a jövőbeli exportkapacitások kiépülései voltak.  

Praktikusan azt, hogy a költségvetési és monetáris politika együttesen szigorítással lassította volna a gazdaságot, és ezzel együtt a beruházások és a reálbérek növekedését, ami szerinte nagyobb mozgásteret jelentett volna a jelenlegi járványhelyzet kezeléséhez. E recept szerint az alacsonyabb növekedés évekig alacsonyabb béreket és alacsonyabb beruházási aktivitást jelentett volna, amelytől a magyar társadalom örökre elesett volna. Szegényebben, de cserébe néhány százalékponttal magasabb jegybanki alapkamat és kisebb költségvetési hiány mellett vághattunk volna bele a jelenlegi rendkívüli helyzet kezelésébe. Nehezen hihető, hogy ezen fog múlni, sőt. Ezt jól jelzi, hogy a gyorsan mérhető pénzpiaci indikátorokban is eddig a régió országaiban nagyon hasonló mozgásokat láthattunk, függetlenül attól, hogy valakit 0,9; 1,5 vagy épp 2 százalék fölötti alapkamat mellett ért el a járvány. A leálló szektorok újraindítását nem 50 vagy 100 bázispontos alapkamat-csökkentés segíti majd elő, hanem a pandémia vége.

Megítélésünk szerint a Surányi György által is fontosnak tartott »exportvezérelt« növekedés alapja éppen a reálbérek folyamatos és jelentős növelése (hogy a szakképzett munkaerőt itthon tarthassuk) és az exportképes kapacitások új beruházásokkal történő bővítése (nemcsak a feldolgozóiparban, hanem az egyre fontosabbá váló szolgáltató ágazatokban is). Az elmúlt években pontosan ez történt.”