A hosszú bezártság függőségeket eredményezhet – pszichológusok a Makronóm kerekasztalánál

A Makronóm négy, különböző szakterületen dolgozó pszichológust hívott meg egy online kerekasztal-beszélgetésre, melynek során arra kerestük a választ, hogyan birkózzunk meg a jelen helyzet kihívásaival. Cikksorozatunk első része itt tekinthető meg.

Kialakulhatnak a bezártság eredményeképpen különböző függőségek, melynek eredeti célja csak a figyelmünk elterelése volt a karanténról?

Koczor és Kéri a napirend fontosságára hívja fel a figyelmet, amely segíthet minket a tudatos döntéshozatalban. A tevékenységeink és az időnk tervezésével önfegyelmet gyakorlunk, figyelmünket tudatosan irányítjuk a hasznos teendők felé, amely támaszt ad egy egészséges életvitel fenntartásához. Az, hogy probléma esetén milyen megküzdési módot alkalmazunk, több tényezőtől is függ, például előzetes tapasztalatainktól vagy a rendelkezésünkre álló erőforrásoktól és lehetőségektől.

Mindketten kiemelik azt is, hogy bár most az embereknek személyesen nincs lehetőségük segítséget kérni, lelki terheikre enyhülést találhatnak online, mert számos szakember a rendelkezésükre áll, akár ingyen is.

Segítő szakemberek (pszichológusok, pszichiáterek, mentálhigiénés szakemberek) a koronavírus krízise kapcsán segítséget nyújtanak online vagy telefonon keresztül. Ezt önként és ingyenesen teszik, az elérhetőségükért látogasson el a Pszi Pont honlapjára.

Kovácsné az alkalmi lazítások esetén használatos „szorongásoldók” mértékletességének fontosságát emeli ki, mivel

a hosszú bezártság különböző függőségeket eredményezhet, mint például a túlevés, alkoholizmus, nikotin-függőség, vagy akár a főleg gyerekeket érintő számítógép-függőség.

Hasonlóan vélekedik Szél Dávid, aki ugyancsak a fiatalokra való nagyobb odafigyelést szorgalmazza, akik most „jogosan és okkal” ülnek sokat a számítógép előtt. Rámutat, hogy az illegális szerek használata csökkent, amit a nehezebb hozzáférhetőséggel magyaráz, viszont figyelmeztet, hogy ebből adódóan megnövekedhet az alkoholfogyasztás. Ez szerinte várhatóan a korábbinál komolyabb gondot fog jelenteni sok család számára már csak a családon belüli erőszak gyakoribb előfordulása miatt is. A túlevés problémája viszont véleménye szerint visszaszorul, amit a vásárlási lehetőségek szűkülésével indokol.

Hiába a sok vitamin, a stressz is gyengíti az immunrendszerünket. Milyen stresszlevezető technikákat alkalmazzunk?

A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a stresszkezelés fontos, most pedig még nagyobb hangsúlyt kap. Kovácsné Kelemen Anikó és Szél Dávid a testmozgás, légző-és relaxációs technikák végzésére biztatnak. „Egy egyszerű légzéstechnika, ami segít ellazulni: annyi levegőt szívunk be egyszerre, amennyit csak tudunk, majd pár másodpercig bent tartjuk, végül lassan kifújjuk. A gyakorlatot néhányszor egymás után végezzük el. A progresszív relaxáció során a testünk egyes izmait feszítjük meg, majd engedjük el, kezdve az arcizmoktól egészen a lábfejig. Ezt naponta kétszer-háromszor is megismételhetjük. A gyakorlat által figyelmünket végigvezetjük az egész testünkön, a feszítés-ernyedés, végül a test teljes ellazulása jótékony hatással bír testi-lelki állapotunkra” – magyarázza Kovácsné.

Koczor szerint bár mindenkinek más technika alkalmazása segít a stressz levezetésében, számos lehetőség áll a rendelkezésünkre, még így karantén idején is. Az interneten fellelhető megannyi tartalmat említi példaként, ahol számos vezetett meditáció, vagy a sport kedvelőinek mozgásgyakorlatokat tartalmazó videók találhatók. Az olvasást, a sütés-főzést, vagy a videójátékok használatát is jó kikapcsolódásnak tartja, természetesen mértéket tartva.

Szerinte egyszerűen a sírás is segíthet, mert a könnyekkel együtt a felgyülemlett stressz is távozik belőlünk.

Kéri is az egészséges megküzdési technikákra biztat. Szerinte az immunrendszerünk szempontjából ez a stressz is olyan, mint a többi, így alkalmazhatjuk azokat a megküzdési módokat, amik eddig már hasznosnak bizonyultak számunkra. Úgy véli, hogy a nagy változások megterhelőek lehetnek az embernek, ezért testünk és lelkünk erősítésére hívja fel a figyelmet megfelelő mennyiségű és minőségű alvással, pihenéssel, illetve egészséges étkezéssel és testedzéssel. Kiemeli, hogy sokat árthatunk azzal, ha a stressz negatív hatásaitól félünk. A stresszre szerinte úgy tekintsünk, mint a szervezetünk egészséges válaszreakciójára, amit a vészhelyzetre ad. Véleménye szerint, ha ezt a tényt elfogadjuk, és nem akarunk ellene túl görcsösen tenni, akkor máris sokat tettünk az egészségünkért.

Feszültség érezhető a karantént és a szabályokat betartók, illetve a „szabályszegők” között. Hogyan tartsuk tiszteletben egymást úgy, hogy ez a különbözőség ne vezessen szociális kontaktusok megszakadásához, vitához?

Szél Dávid a közösség erejében hisz és a társadalmi felelősségvállalást hangsúlyozza, tehát

a kormány által előírt szabályokat mindenkinek szükséges lenne betartania a saját, illetve a közösség érdekében.

Nem feltétlenül támogatja a toleranciát a szabályszegőkkel szemben, amire számos példát láthatunk például a megtelt parkok képében. „Egy barátnak vagy rokonnak lehet szólni, ha nem tartja be a szabályokat, a boltokban szintén meg lehet kérni az eladót, hogy vegyen kesztyűt, maszkot, amikor kiszolgál minket” – sorolja. Koczor szintén az elrendelt szabályok betartását szorgalmazza, amelyre akár fel is hívhatjuk mások figyelmét. A másokkal szembeni ítélkezés bár mindennapos volt a járvány előtt is, a szakember szerint most még inkább fokozhatja az elszigeteltség és a bizonytalanság érzését. Arra ösztönöz mindenkit, hogy óvatosan hozzanak értékítéletet, hiszen nem tudhatják a másik ember tettei mögött húzódó pontos indítékot.

Kovácsné szerint a vírushoz való hozzáállásban tapasztalt különbözőségek a rendeletek eltérő értelmezéséből, illetve az egyedi élethelyzetekben keresendők. „Nyilván nem összehasonlítható a szabálykövetése, mozgásigénye egy kisgyereknek, kamasznak, felnőttnek vagy egy nyugdíjaskorúnak.

Amellett, hogy fokozottan figyelünk most egymás fizikai épségére, egészségére, gyakorolhatjuk a megértést és az elfogadást is” – véli.

A jelenlegi helyzet és a bezártság önök szerint előhozza az ember valódi személyiségét?

„Szerintem nem a valódi énünk jön elő, mert a nap 24 órájában az együttlét nem a valódi énünk. Itt valami egészen újat kell az embernek megtanulnia, valamit, ami nem sajátunk, ebben nincs rutinunk, ez nem egy hosszú hétvége, és nem is saját akaratunkból lett így. Itt az derül ki, hogy ebben a végtelenül kiszolgáltatott és sokszor félelmetes helyzetben hogyan működünk. Egyedül, párkapcsolatban, szülőként, egy kisebb vagy nagyobb közösség tagjaként. Magunkról és a másikról sokat tanulhatunk ezalatt az idő alatt”- mondja Szél Dávid. Kovácsné csatlakozik az előtte szólóhoz, szerinte is

a félelem, az elszigeteltség, az ingermegvonás előhozhat belőlünk olyan reakciókat, amelyek még számunkra is meglepőek lehetnek.

Azt tapasztalja, hogy a közösségi oldalakon és a fizikai terekben is nagyobb odafordulással, türelemmel, segítőkészséggel viseltetnek egymást iránt az emberek. Kiemeli a segítségnyújtás fontosságát, mert ha másoknak segítünk, csökken a diszkomfort érzésünk és hatékonynak éljük meg magunkat, ami segít a kontroll visszaszerzésében.

Koczor Nóra szerint ebben a mindennapitól eltérő helyzetben megmutatkozó énünk is a mi részünk, de ilyenkor az úgynevezett „krízis énünk” jelenik meg. Kéri is hasonlóan vélekedik, megtudjuk tőle, hogy

A járványhelyzetre adott reakciónk is sok mindentől függ, többek között attól, hogy mennyire érezzük fenyegetőnek a helyzetet magunkra vagy szeretteinkre nézve, milyen volt a krízis előtti állapotunk, milyen megküzdési módok állnak rendelkezésünkre.”
 

Mindenki keresi a válaszokat és az aktuális híreket a témával kapcsolatban. Honnan, és milyen mennyiségben informálódjunk, hogy tájékozottak legyünk, de a hírek ne keltsenek bennünk nagyobb pánikot?
 
A szakemberek ugyanazt a véleményt képviselik ebben a kérdésben, a tudatos médiahasználatra hívják fel a figyelmet.

Fontosnak vélik, hogy megbízható forrásból szerezzünk információt a járvánnyal kapcsolatban, mint például a hivatalos WHO oldal.

Olyan helyről informálódjunk, amit a járvány előtt is megbízhatónak találtunk, hiszen azokat a döntéseket még a stresszhelyzet előtt hoztuk meg. Kiemelik, hogy a hiteles forrás megállapításánál gondoljuk át azt is, hogy megbízható forrásokkal rendelkező személytől származik-e az információ, illetve, hogy az új hír mennyire illeszkedik az eddig hallottakhoz. Figyelmeztetnek, hogy a közösségi oldalak érzelmileg túlhangolt posztjainak az időkorlát nélküli olvasása fokozhatja bennünk a feszültséget. „Nagyon sokan lesznek betegek, sokan meg fognak halni, de vajon beljebb vagyunk-e, ha folyamatosan követjük ezeket a borzalmakat?” – kérdezi Szél Dávid.

A szakemberek azt tanácsolják, hogy határozzunk meg egy időkeretet, amikor csak a vírussal kapcsolatos témákra irányítjuk a figyelmünket. „Például délután 5 órakor, a fotelban ülve, 20 percig. Próbáljuk meg erre az egy idősávra korlátozni az ezen való gondolkodást és aggodalmat” – tanácsolja Koczor.

Kéri a szorongás okozta tudati beszűkülést említi, ami által háttérbe szorulhat a kritikus gondolkodásunk. Hangsúlyozza, hogy a vírussal kapcsolatos híreket érdemes türelmesen, és kritikusan kezelni, mivel egy új, ismeretlen szituációval nézünk szembe mindannyian. Ebből következik szerinte, hogy az egyik nap tudósított hír ellentmondhat a következő napi tudósításnak. Figyelmeztet, hogy a média célja a figyelemfelkeltő sorok közlése, az emberek pedig fogékonyabbak a negatív hírekre, főleg most, amikor nagyobb bennük a félelem.

illetve mások felfokozott érzelmi reakciói is kedvezőtlen hatást eredményezhetnek” – véli. 

Kovácsné sem szakítaná meg a folyamatos vírussal kapcsolatos informálódással a feltöltődést, és a kapcsolatok ápolására szánt időt. Koczorhoz hasonlóan ő is maximum napi 20 perces időkeret megszabását javasolja a hírek olvasására azoknak, akik úgy érzik, hogy a járvánnyal kapcsolatos információk fokozzák a szorongásukat. Azt tanácsolja, hogy figyeljük meg, hogyan hatnak ránk a vírussal kapcsolatos hírek, beszéljük át azokat egy hozzánk közel álló személlyel, akinek a véleménye korábban is mérvadó volt számunkra.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.