Lehettünk volna barátok is...

„A kritikai irányzatot lehet kritizálni – mi vérre menő belső vitákon edződtünk –, de illegitimnek kikiáltani azt, és Mészáros Gyuri munkájának példáján keresztül tudománytalannak, leegyszerűsítőnek bélyegezni, hovatovább az MCC intellektuális stratégiáival összemosni (valóban, ilyenek elhangzottak ezen a konferencián!) olyan gesztus, ami tisztán mutatja be, hogy itt ténylegesen egy politikailag és gazdaságilag huzalozott szakmai antagonizmusról van szó, aminek komoly (anyagi, szakmai stb.) tétjei vannak mindenki számára.

Mert mi tagadás szépen épülgetni látszik a mainstream narratívával szembeni ellenhegemónia kísérlete (nemcsak a pedagógiában, hanem több tudományterületen is, pszichológia, gazdaságtan, szociológia, irodalomtudomány stb.), és az több mint természetes, hogy ez zavaró lehet a mainstream szakértők, kutatók, agytrösztök stb. számára, akiknek többek között anyagi érdeke is fűződik saját diskurzusrendjükhöz.

Úgyhogy a feladat nem az, hogy ezeket az antagonisztikus viszonyokat csillapítsuk, közelítsük, megegyezésre juttassuk (ettől még egyetérteni sok mindenben tudunk akár, én magam is kiemeltem, hogy miben értek egyet Lannerttel, Radóval, Gloviczkival stb.), hanem hogy az antagonizmust (tehát ezt a harcot, küzdelmet, mi föloldhatatlan, kibékíthetetlen) egyáltalában regisztráljuk, felfogjuk a beszédpozíciókat, és mindannyian kirakjuk az értékelköteleződéseinket az asztalra.”

Nyitókép forrása: MTI/Szigetváry Zsolt

***