Lássunk tisztán!

„Kovács János Mátyás az interjúban leszögezi, hogy a kötetben azért nem vizsgálja Matolcsy György »unortodox receptjeinek sikerességét«, mert »nem ért hozzá«, „nem neki való az igazi közgazdaságtan«, de ez nem akadályozza meg abban, hogy átvegye és egyetértésével mutassa be „tanult kollégáinak« sommás véleményét. A politikai színezetű szempontokra nem kitérve, Kovács János Mátyás azt állítja, hogy az amúgy nem vitatott gazdaságpolitikai sikerek a »hihetetlen szerencsének«, a német konjunktúrának, a világpiacon tapasztalható pénzbőségnek, a »nagylelkű« EU-támogatásoknak, illetve a nyersanyag- és energiaárak csökkenésének köszönhető. Amennyiben meg akarjuk érteni az utóbbi egy évtized gazdasági folyamatait és a gazdaságpolitikai intézkedések ebben játszott szerepét, ennél a »kézlegyin­tésszerű« érvelésnél sokkal körültekintőbb elemzésre van szükség. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen elemzésnek mindenekelőtt abból kell kiindulnia, mi okozhatta, hogy a magyar gazdaságot kiemelten sérülékeny és meggyengült állapotban érte el a globális pénzügyi válság, illetve mi alapozhatta meg a nemzetközi összevetésben, például a dél-európai országokkal összehasonlítva is, kiemelten sikeres magyar válságkezelési gyakorlatot. (...)

Mivel a válság kiemelten súlyos volt,

Magyarországon a 2010 előtt tucatszám elkövetett – amúgy a már akkor létező tankönyvek alapján is elkerülhető – egyedi gazdaságpolitikai hibák miatt még több egyedi korrekcióra és eddig nem ismert gazdaságpolitikai eszközre volt szükség a válságkezeléshez és a gazdaság újraépítéséhez. Ennek volt része a kamatcsökkentési ciklusok mellett a devizahitelek forintosítása, a külföldi befektetőktől való függés és az államadósság devizaarányának csökkenését elhozó önfinanszírozási program, a hitelösszeomlás elkerülését biztosító Növekedési Hitelprogram, de a Növekedési Kötvényprogram is. Itthon és a világban máshol is véget ért az a kényelmes időszak, hogy elég volt az épp divatos tankönyvet felcsapni a megoldásért, a mindig használható egyenrepcetért – ma már egyértelmű, hogy minden országnak meg kell találnia a saját megoldásait a saját problémáira.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.