Nagy baj, hogy az időnk és a munkánk véges, a pénz viszont végtelen

Pénzügyi rendszerünk a libertárius közgazdász szerint instabil, fenntarthatatlan és kizsákmányoló. Venezuela és sok ország felfedezte, hogy pénzt korlátlanul teremthet, de ahogy új pénzt pumpálunk egy stagnáló gazdaságba, a munkaerő vásárlóereje csökkenni kezd. A munkaerőnk véges, de a pénz egyre több lesz így szerinte. Ez a rendszer leértékeli a megtakarításokat, a nyugdíjakat és a munkánkat most, illetve a jövőben – pontosabban annak gyümölcseit.

A munkától így szerinte elveszik vásárlóerejét, a maradék keresetek pedig adósságszolgálatra mennek el. Eközben a központi bankok által kibocsátott ingyenpénzt, az olcsó hitelt egyes érdekcsoportok használhatják, hogy jövedelmet termelő eszközöket vásároljanak vagy spekuláljanak, jelentős tőkenyereségre szert téve – a könyvszerző szerint őket sosem hagyja cserben a Fed.

Radikális következtetése, hogy emiatt a munkaerő sosem léphet igazán előre, hiszen többet dolgozni nem tudunk, de több pénzt előállítani lehet, amelyet szétoszthatunk a vagyoni piramis tetején lévők között. Minél több hitelt/adósságot/valutát bocsátanak ki, annál nagyobb lesz a munkaerő vásárlóerejének vesztesége. A globális adósság ma a globális GDP 320 százalékán áll és nincs korlátja a növekedésnek, miközben a munkaerő vásárlóereje a közgazdász szerint folyamatosan csökken.

De mi a megoldás? A közgazdász egészen új modellt alkotott meg:

amelyet csak a munkatevékenység hozhat létre és csak a dolgozók kaphatják meg. Ezeket a víziókat írja meg Smith a Radically Beneficial World és a Money and Work Unchained című könyveiben.

A munkaerőért és a bérekért aggódó libertárius példája is jól mutatja, hogy korunkban a gazdaságpolitikában is elavult a jobb-bal politikai felosztás analógiájára kapitalistákról és antikapitalistákról beszélni – a kapitalizmus „győzelmével” e hamis dilemmák maradék értelmüket is elvesztik és a kapitalizmus legjobb formáinak felkutatása válik a közgazdászok feladatává.