A tény, hogy folyamatosan létrehozhatunk új papírpénzt és azt egy zárt rendszerbe pumpáljuk, miközben az időnk és a munkaerőnk nem lesz több, oda vezet, hogy a pénzügyi rendszerünk korlátozza a munkánk és az időnk értékét – érvel Charles Hugh Smith közgazdász-blogger.
Pénzügyi rendszerünk a libertárius közgazdász szerint instabil, fenntarthatatlan és kizsákmányoló. Venezuela és sok ország felfedezte, hogy pénzt korlátlanul teremthet, de ahogy új pénzt pumpálunk egy stagnáló gazdaságba, a munkaerő vásárlóereje csökkenni kezd. A munkaerőnk véges, de a pénz egyre több lesz így szerinte. Ez a rendszer leértékeli a megtakarításokat, a nyugdíjakat és a munkánkat most, illetve a jövőben – pontosabban annak gyümölcseit.
A munkától így szerinte elveszik vásárlóerejét, a maradék keresetek pedig adósságszolgálatra mennek el. Eközben a központi bankok által kibocsátott ingyenpénzt, az olcsó hitelt egyes érdekcsoportok használhatják, hogy jövedelmet termelő eszközöket vásároljanak vagy spekuláljanak, jelentős tőkenyereségre szert téve – a könyvszerző szerint őket sosem hagyja cserben a Fed.
Radikális következtetése, hogy emiatt a munkaerő sosem léphet igazán előre, hiszen többet dolgozni nem tudunk, de több pénzt előállítani lehet, amelyet szétoszthatunk a vagyoni piramis tetején lévők között. Minél több hitelt/adósságot/valutát bocsátanak ki, annál nagyobb lesz a munkaerő vásárlóerejének vesztesége. A globális adósság ma a globális GDP 320 százalékán áll és nincs korlátja a növekedésnek, miközben a munkaerő vásárlóereje a közgazdász szerint folyamatosan csökken.
De mi a megoldás? A közgazdász egészen új modellt alkotott meg:
amelyet csak a munkatevékenység hozhat létre és csak a dolgozók kaphatják meg. Ezeket a víziókat írja meg Smith a Radically Beneficial World és a Money and Work Unchained című könyveiben.
A munkaerőért és a bérekért aggódó libertárius példája is jól mutatja, hogy korunkban a gazdaságpolitikában is elavult a jobb-bal politikai felosztás analógiájára kapitalistákról és antikapitalistákról beszélni – a kapitalizmus „győzelmével” e hamis dilemmák maradék értelmüket is elvesztik és a kapitalizmus legjobb formáinak felkutatása válik a közgazdászok feladatává.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A biztonságpolitikai szakértő nem finomkodott: az orosz–ukrán háború hatalmas üzlet.
Ahogy elkezdünk utánajárni a lehetőségeknek, lassan láthatóvá válik, hogy a saját otthon felé vezető út nem egyetlen nagy döntésből áll.
Ötezer traktor blokád alatt tartja Görögországot: „Brüsszel, lépj már!”
Egy világszerte tapasztalható leminősítési hullám kellős közepén Magyarország továbbra is megkapta a hitelminősítők bizalmát.
A főpolgármester szerint Budapestnek tisztességes, kiszámítható finanszírozást kellene kapnia a közszolgáltatások működtetéséhez.
Szakértők szerint a Tisza-adócsomag terhelné a vállalkozásokat, a nyugdíjasokat, és részben fizetőssé tenné a gyermekek egészségügyi ellátását.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
