Kilenc év alatt egy világranglista utolsó részéből a második helyre került Magyarország az amerikai szabadpiaci CATO Intézet Misery Indexe, a magyarul szenvedési, nyomorultsági vagy elkeseredettségi mutatónak is nevezett statisztika alapján.
Az egész világ egyik legnyomorultabb gazdasága
Kevesen élnek nyomorultabban, mint mi – írta az Index 2010-ben a Napi Gazdaságra hivatkozva. A 2009-es 6,4 százalékos infláció és a 10,5 százalékos munkanélküliségi ráta is rendkívül magasnak számított. Az unióban 2010-ben csak a spanyolok voltak Magyarországnál is „nyomorultabb” helyzetben a felmérés szerint,
„Magyarország helyzete világviszonylatban is elkeserítő, hiszen a felmérés szerint olyan harmadik világbeli országok is megelőznek minket, mint Kolumbia vagy Marokkó. Ha csak az országok helyzetének éves szintű romlását nézzük – ez hazánk esetében 580 bázispont –, akkor még siralmasabb a helyzet, hiszen csak Indiában volt kiemelkedőbb a misery index elmozdulása tavaly magyarországinál (a szubkontinensen 660 bázispont az eltérés 2008-hoz képest)” – olvashattuk 2010 táján a magyar média elkeseredett sorait a 2010 előtti évek bizonyíthatóan káros gazdaságpolitikájáról.
Az embereket a gazdaságban két dolog keseríti el
A munkanélküliség és az infláció: ez az a két tényező, amely Arthur Okun közgazdász – Lyndon B. Johnson elnök egykori tanácsadója – szerint az embereket leginkább elkeseríti a gazdaságban.
és mivel mindkettőnél a magas értékek számítanak rossznak, összeadva minél nagyobb lett a végeredmény, annál nagyobb volt egy országban a gazdasági elkeseredettség.
Okun mutatójának köszönhetően már Johnson elnök is egyszerű és gyors helyzetképet kaphatott az amerikai gazdaság helyzetéről, majd az amerikai választási kampányokban az elnökjelöltek kezében is sok esetben a szenvedési index lett a gazdaságpolitikai kommunikáció nehéztüzérsége, amely egyetlen érzékletes, beszédes nevű és mindenki által jól érhető számba sűrítette, hogy jó irányba tart-e a gazdaság.
A CATO Intézet azóta bővítette a mutatóhoz használt változókat, immár a munkanélküliség és az infláció mellett beszámítják a hitelkamatlábakat is, a három „rossz” összegéből pedig levonják az egy főre jutó reál GDP százalékos változásának értékét. A logika az, hogy az első három gazdasági „rosszal” szembeállítják a gazdasági „jót”, a GDP, azaz a bruttó hazai termék növekedését. A 2018-as évre vonatkozóan még tavasszal publikálták a rangsort, amelyből szemléletes ábrát készített a Visual Capitalist.
Thaiföld a bajnok
A legkevésbé „nyomorult” gazdaság az idei listán Thaiföld. Ahogyan azt az intézet írja, az országban évek óta rekordalacsony a munkanélküliség, hiszen 0,4 és 1,2 százalék között mozog 2011 óta. Ez tulajdonképpen Thaiföld sajátos gazdasági rendszerének következménye, ahol az „informális” szektorok „felszívják” azokat az embereket, akik munkanélkülivé válnak a „formális” szektorban.
A thaiföldi kormány állami infrastrukturális beruházásai továbbra is vonzzák a hazai és külföldi befektetéseket, növelve az ország GDP-jét. Thaiföld annyira igyekszik megőrizni a kegyelmi állapotot, hogy kreatív, ingyenpénzt osztó és egyben digitalizációt segítő programokkal védi gazdaságát a lassulástól.
Magyarország a példa
A listát összeállító neves közgazdász, Steven H. Hanke szerint drámai a magyar fejlődés 2017 és 2018 között és bár a nemzetközi média és politika mindent Orbánra zúdít, ami csak a keze ügyébe kerül, nem csoda, hogy a miniszterelnök otthon nagyon komoly támogatásnak örvend – nem is lehetne ez másként, hiszen Hanke szerint a ranglista alapján magyarok a világ második legboldogabb nemzete.
A Visual Capitalist ábráján külön feltüntetik, hogy
– a közmunkaprogram jelentőségét tehát nem lehet alulbecsülni, hiszen szakított azzal a felfogással, hogy a munkanélküliség természetes jelenség, amit egy kománynak passzívan el kell fogadnia.
Ausztria Magyarország nyomában
A listán a világ összes fejlett országa Magyarország mögé került, Magyarországot megközelíteni csak Japán, Ausztria, Kína, Svájc, Tajvan, Hollandia és Csehország tudta.
Érdemes említést tenni a lista végére csúszó Venezueláról, ahol az index alapján a szenvedés már szinte mérhetetlen ezer százalékos infláció, több mint 20 százalékos kamatláb és 8 százalékos munkanélküliség mellett. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a gazdasági válság 2014-es kezdete óta négymillió venezuelai távozott az országból, miközben a zavarokat tovább fokozta az infláció rohamos növekedése. Venezuelát Argentína, Irán, Brazília, Törökország, Nigéria, Dél-Afrika és Bosznia követi, de Macedónia és Ukrajna is szerepel az utolsó húsz között, ami meglepő földrajzi közelségbe hozza Magyarország számára is a gazdasági elkeseredettséget, intő jelként emlékeztetve a 2010-es állapotra.
Irán a hatalmas valutaleértékelődés és az infláció miatt került a harmadik helyre, a lista szerint az amerikai szankciók tehát ténylegesen gazdasági nyomorúságba taszították az országot. Argentínában a 2018. évi argentin pénzügyi válság a peso súlyos leértékelődését okozta és ez az októberi választásokon végül meg is bukó Mauricio Macri elnököt arra kényszerítette, hogy kölcsönt kérjen a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), ami ekkor már a 22. hitelszerződést jelentette Argentína és az IMF között. Brazília gazdasága pedig a 2015-ös recesszió utórengéseitől remeg még.
Ami a többi visegrádi országot illeti, Csehország nem sokkal maradt le Magyarországtól, hiszen a 87. helyen végzett, miközben Szlovákia és Lengyelország a 81. és a 79. helyet foglalja el (a számozás fordított, Magyarország a második legjobb eredménnyel a listán 94. helyen áll a 95 országból).
Kanada bukott a legnagyobbat
Érdekes említeni Hongkong esetét, amely az élmezőnyről, azaz a 94. helyről négy év alatt a 71. helyre csúszott le. Az Egyesült Államok 27 pozíciót rontott, hiszen a 95. helyről esett a 68. helyre.
A legnagyobb visszaesés Kanada esetében tapasztalható, ugyanis a 89. helyről az 53. helyre esett vissza 2018-ra, Szaúd-Arábia pedig 29 helyet rontott, mivel a 47. helyről a 18. helyre került, közel a legnyomorúságosabb országok képzeletbeli dobogójához.
Ezekben a gazdaságokban tehát a gazdasági fejlettség ellenére nem mennek jó irányba a dolgok és nem lennénk meglepve, ha a nagy visszaesők között társadalmi elégedetlenséget is tapasztalnánk (ahogyan az Hongkongban vagy az utolsó helyezett országokban is megmutatkozik).
Egyre hangosabban hallatják a hangjukat azok a szakértők, akik a mesterséges intelligenciával foglalkozó nagyvállalatok tőzsdei túlértékeltségére és a veszélyes pénzáramlásokra is felhívják a figyelmet. Vajon mi lesz ebből? Újabb dotkomlufit fújunk?
A Tisza Párt vagyonadója először az 5 milliárd feletti vagyonokat célozta, aztán már az 1 milliárd felettieket is. Ha így folytatódik, hamarosan azok is fizethetnek, akiknek semmijük sincs, csak hitelük. A történelem jól ismeri az ilyen gazdaságpolitikát. A történet vége mindig ugyanaz lett, a gazdagok elmentek, a középosztály pedig fizetett.
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
A gazdálkodási környezet kiszámíthatósága minden ágazatban javult.
A miniszterelnök tiszta vizet öntött a pohárba – ezért fontos a béke.
A befektetési szakember nem csak a mesemondásban erős. Több tévedése kifejezetten azt bizonyítja, hogy gazdasági téren sem lát jól a pályán.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
