Az életminőséget az épített és a társadalmi infrastruktúra is befolyásolja, így a közutak, vasutak sűrűsége, a széles sávú és mobilhálózatok lefedettsége, a háztartások összkomfortjának, berendezettségének szintje, amelyek hazánkban lényegesen meghaladják a romániai színvonalat. Sokat elmond az utóbbiról, hogy egy Eurostat-felmérés szerint 2018-ban a román háztartások 29,7 százalékában, ezzel szemben a magyar háztartások 3,9 százalékában volt kerti illemhely, a tavalyi évkezdetkor a vidéki román iskolák 60 százalékában nem volt angol WC, azoknak a tanintézményeknek az aránya pedig még nagyobb, ahol fával fűtenek. Az oktatás színvonalát tükrözi, hogy noha a funkcionális analfabéták hazai 27,5 százalékos aránya is sok, Romániában eléri a 42 százalékot.
Végezetül érdemes megvizsgálni a két ország helyzetét fenntarthatósági szempontból is. A román folyó fizetési mérleg hiánya az elmúlt években meredeken romlott a túlzottan gyors bérkiáramlás és fogyasztási dinamika hatására, a román infláció jóval meghaladta a hazait, egyúttal a saját célkitűzésüket is, emellett számos más jel is a román gazdaság túlfűtöttségére utal. A túlfűtöttséget a román költségvetés is táplálja, mivel a román közalkalmazottak bérnövekedése messze meghaladta a versenyszféra ütemét, ami egyúttal a román államháztartás hiányának növekedéséhez vezetett.
Kérdéses, hogy idén 3 százalék alatt sikerül-e tartani a deficitet, akár a túlzottdeficit-eljárás is elindulhat a román kormány ellen.