Jövedelmekben Nyugat-Európa elmarad az USA-tól, életszínvonalban nem

Charles Jones és Peter Klenow a GDP-t hibás jóléti mutatónak tartja. A szerzőpáros ehelyett új, átfogó jóléti mutatót fejleszt, amely alapján valós képet kaphatunk a jólétünk alakulásáról, így kialakítható egy olyan gazdaságpolitika is, amely valóban növeli a jólétet. A szerzők új mérőszáma figyelembe veszi a szabadidőt, a halandóságot, a fogyasztást, illetve a társadalmi egyenlőtlenségeket is. 

Franciaország és az USA

Az egy főre jutó GDP Franciaországban csak az USA szintjének 67 százalékát tette ki 2007-ben és a fogyasztás is csak az amerikai 60 százalékára rúgott. Más jóléti mutatók viszont már a franciák elsőbbségét hirdetik: a születéskor várható élettartam Franciaországban 80 év, míg Amerikában csupán 77.

Átlagosan a szabadidő is több Franciaországban, mert miközben az amerikaiak átlagosan 877 órát dolgoztak évente, a franciák csak 535-öt (nem egy dolgozóra, hanem egy főre nézve). Emellett az egyenlőtlenségek is alacsonyabbak voltak Franciaországban, mint az egyenlőtlenségekről híres amerikai gazdaságban.

A nyugat-európai országok életszínvonala nagyon közel van az amerikaihoz, ha figyelembe vesszük a magasabb várható élettartamot, a több szabadidőt és az alacsonyabb egyenlőtlenségeket – állítják a szerzők.

Kelet-Ázsia és Afrika

Hong Kong és Szingapúr is gazdag országok, akárcsak az USA. A két professzor számítása szerint, függetlenül attól, hogy a szingapúri jövedelmek az amerikainak a 117 százalékát teszik ki, a jólét összességében csak az amerikai színvonal 57 százalékán áll, főleg az alacsony fogyasztás miatt, amely a GDP 0,5 százaléka alatt van. Ezenkívül a szabadidő is elég korlátozott Szingapúrban.

az alacsony várható élettartam, a nagy egyenlőtlenségek, a kevés szabadidő vagy az alacsony fogyasztás miatt.

Afrikára vetítve, ha az egy főre jutó GDP-t vizsgáljuk, akkor Botswana és Dél-Afrika gazdag fejlődő országoknak számítanak, mivel elérik az USA jövedelmi szintjének 20 százalékát. Ennek ellenére a hatalmas egyenlőtlenségek és az AIDS – amely miatt a várható élettartam lecsökkent 52 évre – hatására a két ország az amerikai jólét csupán öt százalékán áll.

Jólét és jövedelem, 2007

Az új Szingapúrok

A közgazdaságtan az átváltásokról, a korlátok és a lehetőségek közötti egyensúlyozás művészetéről szól. Ha például növekszik az egy főre jutó GDP, azaz gazdagabbak vagyunk pénzben mérve, ahogyan az Szingapúrban és Hong Kongban is történt, akkor ezt csökkenő fogyasztás és kevesebb szabadidő kísérheti.

A két stanfordi közgazdász szerint a leggyorsabban növekvő országok is hasonló cipőben járnak majd mint Szingapúr, ugyanezeket a negatív hatásokat érzékelve.

Összegezve, a kutatók úgy látják, hogy a jólét országok közötti egyenlőtlensége még a GDP-ben, azaz a jövedelmekben mért egyenlőtlenségeknél is nagyobb. Másrészt, Nyugat-Európa életszínvonalban közelebb áll az USA-hoz, mint jövedelmekben, mert a szabadidő és a hosszabb élet jócskán kiegyenlíti azt a hátrányt, hogy kevesebbet fogyasztanak, mint az amerikaiak. A fejlődő országokban ugyanakkor az figyelhető meg, hogy a jövedelmekben mért jólétnél az életszínvonalban mért jólét sokkal alacsonyabb. Az alábbi ábrán az 1980 és 2007 közötti fejlődést mutatják meg, ahol a trendvonal felett azon országokat találjuk, ahol a jólét gyorsabban nőtt, mint a jövedelmek (például Irak, Törökország, Lengyelország, Dél-Korea), a trendvonal alatt pedig azokat, ahol az egy főre jutó GDP nőtt gyorsabban, mint a tényleges jólét (például Norvégia, Kína, Írország, Luxemburg vagy Botswana).