Dalio és elemzőcsapata régóta vizsgálja azt, hogy a világ mely pénzei válnak világszintű uralkodó tartalékvalutává. Ehhez azonban azt kellett megérteniük, hogy miért emelkednek fel és buknak el nemzetek. A hatalom hat különböző típusának jelenlétét vizsgálták (amelyek az innovációs erő, a gazdasági kibocsátás nagysága, a világkereskedelemből való részesedés, a pénzügyi központtá válás képessége, a katonai erő és a tartalékvaluta-szerep).
Ezeket a mutatókat „összegyúrták”, így létrehozva a globális hatalom egy új mérőszámát. Ábrájukon megelevenedik a „világhatalom története” és láthatóvá válik, hogyan követték egymást a különböző világhatalmak. A 17. században ez alapján Kína kezdetben Spanyolországgal, majd Hollandiával „versengett”, aztán hosszabb időre meggyengült, hogy helyette a britek és az amerikaiak „birodalmai” vegyék át a vezető szerepet.