Bátran üzenem a rabszolgatartóknak, hogy itt háború készül, nem harc

„Nos, az elmúlt 30 évben, a szinkron berkein belül kialakult egy modern rabszolgaság, én pedig az ez ellen való tiltakozásnak egyértelműen élharcosa szeretnék lenni.

Amit itt most a Szidosz Szinkron Alapszervezettel készülünk elindítani, az igencsak fel fogja bolygatni az állóvizet és reményeink szerint átrendezi majd a piaci viszonyokat. Elegünk van abból, hogy manapság is ugyanazokért az összegekért járunk be dolgozni, mint 30 évvel ezelőtt. De nem is ez a fő indíttatásom a dologban, 

amit én szeretnék, az az, hogy a fiatal generáció úgy nőjön fel, hogy a magyar szinkron még mindig világhírűnek és világszinvonalúnak számít és a munkájáért mindenki azt a megbecsülést kapja, ami igazságosan járna neki. Anyagilag is. (...)

Egy lengyel kolléga például  negyvenszer annyi pénzért dolgozik, mint mi! Sok külföldi gyártó ide szokta hozni Magyarországra a szinkron stúdiómunkáját, mert itt jóval olcsóbban meg tudják csinálni. A lengyelek négyszer annyian vannak, mint mi, tehát igazságos piaci viszonyok között nekünk akkor a jelenlegi gázsik tízszeresét kellene keresnünk. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogyha csak a tizedét kapjuk, akkor hova kerül a különbözet? Miért is ilyen alacsonyak a bérek, ha a bevétel mégiscsak megvan?

Arról van szó, hogy hiányzik a fair trade, a tisztességes üzleti, partneri viszony, helyette a pozíciójukkal visszaélve erőből lenyomnak minket. A stúdiók is és a megrendelők is.  Ha összefogással nem mutatunk fel erőt, akkor képtelenek leszünk arra, hogy megszerezzük azt, ami jár nekünk.

Hogy lehet az, hogy ez a dolog, már 30 éve tart, mégis csak most került terítékre?

Ez nagy részben az állandóan a holnapját féltő, érdekérvényesítésre képtelen magyar színészeknek, tehát tulajdonképpen saját magunknak köszönhető. Valamint az egymás alá igérgető szinkronstúdióknak, akik az olcsóbb munkát, álságos indokokkal rákényszerítik a szakemberekre kihasználva a megosztottságot és a kiszolgáltatottságot.

Vegyük például a barátom Rajkai Zoli esetét: hosszú idő után megpróbált árat emelni egy Walt Disney produkcióban, ráadásul azzal a céllal, hogy a többiek gázsiját is feljebb tornássza. Mickey egér magyar hangja volt mostanáig.  Az idők kezdete óta, azaz tizennyolc éve ő adta a hangját annak az egérnek. Soha nem volt kifogás a munkájára, mégsem tárgyaltak vele, hanem titkokban elkezdtek új hangot keresni és persze azonnal volt, aki elvállalta olcsóbban. Na, azt az embert, aki ilyesmit csinál én nyugodt szívvel nevezem gumigerincű féregnek. Ha annyi esze lett volna, hogy mielőtt igent mond a kollégája szerepére alaposan tájékozódik, akkor a mai napon már minden színész háromszoros gázsit kapna a Walt Disney produkciók után. Mert, ha senki nem vállalja el Rajkai Zoli szerepét, akkor mattot kapott volna a szinkronstúdió és a Walt Disney is. Ha összezárnak, kikényszeríthették volna a gázsiemelést mindenki számára. Nem ez történt.

Bízom benne, hogy az általunk tervezett új rendszer sok korábbi nem kívánatos jelenséget fel tud majd számolni. 

Lesznek szégyenlisták, és ha megkerülöd a saját munkatársadat, alá ajánlasz vagy sztrájktörő leszel, akkor kikerülsz a gyalázat falára a kollégáid pedig el fognak fordulni tőled.”