„Amikor az állami és szövetségi kormányok a gyakorlatban is kipróbálták Laffer lecsorgási elméletét, mindig ugyanaz a forgatókönyv zajlott le; a költségvetési hiány az egekbe szökik, a felső tízezer még tovább gazdagodik, az ostor pedig az átlag amerikain csattan.
A legnagyobb gazdasági növekedést mindig akkor érte el az ország, amikor a dúsgazdag magánszemélyek és vállalatok adóit növelte a kormány, például az 1950-es és 1990-es években.
Ha újra akarjuk élni a bőség éveit, akkor nem engedhetjük meg az egyenlőtlenségek elburjánzását és követelnünk kell választott vezetőinktől, hogy ismerjék el, a trickle-down gazdaságpolitika kudarcát.
Napjaink republikánus vezetői úgy tűnik, hogy körmük szakadtáig elutasítják a közgazdaságtan alapvető működési elveit, csak azért, hogy a dúsgazdag cimboráik adóit csökkenthessék, de nekünk ezt nem kell szó nélkül eltűrnünk.”