Az inflációval igazított szövetségi minimálbér az elmúlt ötven évben egyharmadával csökkent, miközben a dolgozók termelékenysége 150 százalékkal nőtt.
„Pár nappal ezelőtt – ahogy gyakran előfordul – egy konferencián találtam magam, ahol a lassan növekvő bérekről és az egekbe szökő egyenlőtlenségről volt szó. Sok érdekes téma merült fel, azonban hidegzuhanyként ért a résztvevők többségének azon feltevése, miszerint a robotok a probléma fő okozói – mivel elveszik a jó munkahelyeket, illetve a munkákat általánosságban. Legtöbb esetben nem is képezte vita tárgyát ennek az állításnak az igazságtartama, ugyanis nem hipotézisként, hanem tényként kezelték.
Ennek a feltételezésnek pedig valódi következményei vannak a politikai vitákban. Például rengetegen kampányolnak az általános alapjövedelem mellett, ugyanis a gazdaságra rárontó robotok okozta apokalipszisben hisznek, amelynek a következménye szerintük a munkahelyek nagyszámú megszűnése lesz.
Jó ötletnek tűnik rámutatni, hogy ebben az esetben, amit mindenki általános igazságnak tekint, igazából hamis. A jövőt kifejezetten nehéz előrejelezni és a robotok egy nap talán valóban el is vesznek előlünk minden munkát, de az automatizáció nem számottevő szempont, ha azt vizsgáljuk, hogy mi történt az amerikai dolgozókkal az elmúlt negyven évben.
Van egy nagy problémánk – de ennek szinte semmi köze a technológiához, viszont nagyon sok köze van a politikához és a hatalomhoz.
(...) Növekvő, de nem teljes a konszenzus a közgazdászok között, hogy a bérstagnálás oka a dolgozók alkuerejének csökkenése volt – ennek pedig alapvetően politikai okai vannak.
Legnyilvánvalóbb ezek közül az inflációval igazított szövetségi minimálbér, amely az elmúlt ötven évben egyharmadával csökkent, miközben a dolgozók termelékenysége 150 százalékkal nőtt. Ez maga a politika, kristálytisztán és egyszerűen.”