A portál szerint a republikánusok már Clinton idején is autoriterek voltak, de mióta a Fideszt imádják, végképp nem lehet velük kompromisszumot kötni.
Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász tegnap a New York Times hasábjain hívta fel a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok Republikánus Pártja, mely egyébként mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalom tekintetében ellenzékben van, egyre autoriterebb, és Orbán Viktor kottájából játszik.
A szerző egy 2006-os kutatásra hivatkozva jelzi, hogy a republikánusok már jóval Donald Trump elnökjelöltsége előtt autoriterek voltak, „a párt »lázadó szélsőértékké« vált, amely elutasítja »a tényeket, a bizonyítékokat és a tudományt«, és nem fogadja el a politikai ellenzék legitimitását”. Krugman szerint a helyzet a 2010-es években még súlyosabbá vált, hiszen egy 2019-es nemzetközi felmérés kimutatta: a GOP „semmiben nem hasonlít más nyugati országok jobbközép pártjaihoz.
Amihez inkább hasonlít, azok az autoriter pártok, mint a magyarországi Fidesz vagy a törökországi AKP”.
Krugman el sem akarja hinni, hogy most, „amikor a republikánusok nyílt csodálattal viseltetnek Orbán Viktor egypártrendszere iránt, olyan emberekkel találkozom, akik szerint a GOP nem hasonlítható a Fideszhez”, miközben „a republikánusok úgy írják át a tagállami választókerületek határait, hogy bebiztosítsák hatalmukat, függetlenül attól, mennyivel veszítik el a szavazást,
ez pedig egyenesen az orbáni kottából való”.
(A Fidesz a 2022-es választáson egyébként szavazatszám tekintetében is abszolút többséget szerzett.)
Az NYT publicistája további példákkal illusztrálja, mennyire autoriterek is a republikánusok valójában: ott volt például a Capitolium ostroma 2021. január 6-án, amely „egy felülről irányított, szélesebb, a választás érvénytelenítésére irányuló terv része volt”, miközben a részben Trump elnök alatt kinevezett bírák Legfelsőbb Bírósága „pőrén pártszerű döntéseket adott le az abortusz és a fegyverviselés jogának kapcsán”.
Ezért teszi fel Krugman a kérdést: „honnan jön valójában ez a szélsőségesség?” A közgazdász elgondolkozik az obligát náci-párhuzamon, de végül elveti azt, mondván, „az európai fasizmus felemelkedésével való összehasonlítás elkerülhetetlen, de nem különösebben hasznos.”
Zárásul a szerző emlékezteti olvasóit, hogy „a republikánusok már az 1990-es években elkezdtek a szélsőségesség felé fordulni”, hiszen akkor – szintén ellenzékben – „boszorkányüldözésekkel és vad összeesküvés-elméletekkel” háborgatták a demokrata Bill Clinton kormányát, és „megpróbálták Clintonból politikai engedményeket kizsarolni az állam leállításával”. Krugman azonban megoldást is kínál a szélsőséges autoriterek ellen, mégpedig a republikánusok teljes eltiprását: „mivel a GOP szélsőségessége a gyűlöletből táplálkozik mindazon dolgokkal szemben, amelyek meglátásom szerint valóban nagyszerűvé teszik Amerikát – a sokszínűségünk, a különbségek iránti toleranciánk –, csillapítani, vagy kompromisszumot kötni vele nem lehet. Csak legyőzni.”
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
Deutsch Tamás kemény választ adott Lakos Eszternek az Európai Parlamentben.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
„Mintha büdös koldusok lennének, akik betévedtek egy menő bulira, ahonnan nem merik őket kidobnii”– Rod Dreher egyedüli konzervatívként a Nexus Intézet amszterdami fórumán járt.
Úgy tűnik, az amerikai liberálisok a poklok poklát kénytelenek elszenvedni, így inkább Európába menekülnének Trump elől.
Nagy Bandó mesélt a Fidesz iránti rajongásáról.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
