Szerinte az adott időszakban a magyar gazdaság privatizációja és a piacgazdasági átalakítás neoliberális dogmák mentén zajlott, ennek pedig „sok hátulütője volt”. Pozitív következmény azonban mindenképpen az, hogy viszonylag korán, már a 90-es években elkezdődött a magánvállalkozások szabadsága, olyan cégek jelentek meg, amelyeket az alapítóik éppen most adnak át következő generációnak – mutatott rá Szabó.
A pódiumbeszélgetésen részt vevő Lukasz Jankowski politológus, a lengyel Radio Wnet szerkesztője úgy látta: Lengyelországban a rendszerváltás gyakorlatilag 2015-ig (a jelenlegi kormány beiktatásáig) tartott, a lengyelek csak akkor szabadultak „az átalakulásról megalkotott”. Három ilyen mítoszt nevezett meg: az egyik szerint az államnak csupán „az éjjeli őr szerepét” kell betöltenie, nem kell beavatkoznia a gazdaságba, a másik szerint „a tőkének nincs nemzetisége”, a külföldi tőke gyakran jobban működik a hazainál, a harmadik szerint „a külföldi intézményeknek mindig igazuk van”, például a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak van a legjobb receptje a lengyel gazdaságra.
Szabó Dávid szerint a három mítosz „a dátumok kis megváltoztatásával a magyar helyzetre is érvényes”. Úgy látta: a Fidesz 2010-es választási győzelme után, amikor a gazdasági terhek egy részét a Magyarországon tevékeny nyugati nagycégekre is visszahelyezték, a kormány a külföldi fórumokon rendkívüli nyomással találta szembe magát. „Senki nem gondolja komolyan, hogy az új alaptörvényünkkel, a médiával kapcsolatos kritikák kizárólag a jogállam féltésén alapulnak. Ezek nagyrészt a tőkecsoportok nyomásgyakorlásának voltak köszönhetők, és ezzel még mindig szembesülünk” – értékelte.