Minden közép-európai ország tagja az Európai Uniónak, csaknem mindegyik tagja a NATO-nak. Ezen tények önmagukban véve eloszlatják az összes, esetlegesen felmerülő aggodalmat a nem európai befektetők körében.
„Mi a tapasztalata, megriasztja-e a távoli – ázsiai, amerikai – befektetőket, hogy Közép-Európa szembeszegül Nyugat-Európával, sőt most már nyíltan dacol Németországgal is?
Visszakérdezek: ön szerint tényleg dacol Közép-Európa Németországgal?
Politikai értelemben, szerintem, igen.
Akkor maradjunk annál, hogy a közvetítésünk révén az ebben a régióban működő tőke- illetve pénzpiaci lehetőségek iránt érdeklődő és beruházó ázsiaiak, dél- és észak-amerikaiak, dél-afrikaiak, ausztrálok nem mutatják jelét, hogy aggódnak Közép-Európa politikai stabilitásának esetleges csökkenése miatt.
Ezen országok német, francia és általában nyugat-európai kapcsolódásainak a magas szintje az, ami garanciát teremt a távolról érkező beruházók számára a politikai biztonságot illetően, ez az, ami megnyugtatja őket. Elvégre minden közép-európai ország tagja az Európai Uniónak, csaknem mindegyik tagja a NATO-nak. Ezen tények önmagukban véve eloszlatják az összes, esetlegesen felmerülő aggodalmat a nem európai befektetők körében.
A migráció kezelése ügyében merőben eltérő közép-európai és nyugat-európai álláspont nem fogja rontani Közép-Európa vonzerejét? És vajon az sem ront a térség beruházási megítélésén, hogy Közép-Európa-szerte egyre inkább nacionalista alapokra helyeződik a kormányzás?
Amíg az látszik, hogy évek óta kiegyensúlyozottan növekszik a külföldi működő tőke aktivitása a térségben, s hogy a nacionalistának és populistának nevezett kormányok továbbra is segítik – például a nyugati és japán, kínai, koreai – autógyárak letelepedését, terjeszkedését, addig ez a tematika nem riaszt el egyetlen potenciális befektetőt sem.
Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a szélesebb látókörrel, komoly közép-európai és világtörténelmi ismeretekkel rendelkező, hosszú távon gondolkodó, befektetők fejében megfordulhat, hogy a nacionalista retorika – az adott bel- és nemzetközi politikai konstellációban – igenis gazdasági protekcionizmusba torkollhat. Ez utóbbi természetéhez mindig és mindenütt jellegzetesen kapcsolódhat a külföldi tőke bűnbak szerepbe állítása, egyes külföldi vállalatok kiűzése és nemzeti kézbe vétele.”