A népszerű feltevés az, hogy az állam csak segíti a jólét teremtését (és újraosztja a megtermelt javakat), de nem maga teremti a jólétet. Az üzleti vezetők viszont termelő gazdasági szereplők – egyesek ezzel igazolják a növekvő egyenlőtlenségeket. Mivel a cégek (gyakran kockázatos) tevékenysége jólétet és munkahelyeket teremt, vezetőik magas jövedelmet érdemelnek. Az efféle feltevések vezetnek a szabadalmakkal való visszaélésekhez, amelyek az elmúlt évtizedekben már gátolták, nem pedig ösztönözték az innovációt, mivel a szabadalompárti bíróságok túl széles körű használatukat tették lehetővé.
Ha ezek a feltevések igazak lennének, az adókedvezmények növelnék az üzleti beruházásokat. Ehelyett ezek az ösztönzők, például az amerikai, 2017 decemberi vállalati adócsökkentések csupán a kormányzati bevételeket csökkentik, miközben a cégeket rekordnagyságú profithoz segítik, de alig növelik a magánberuházásokat. (...)
Ezek a tapasztalatok szembenállnak a közgazdasági elméletek történetében ismert marginális forradalommal, amely a klasszikus munkaérték-elméletet cserélte le a piaci árakra épülő modern, szubjektív értékelméletre. (...)