illetve – a társadalmi folyamatok megjóslásában amúgy is elég sikeres Virilio egy 1992-es írása szerint – óriási migrációs hullámot fognak kiváltani: becslése szerint 2040-ig 1 milliárdan mozdulhatnak meg migrációs céllal, ami teljesen felülírja majd a geopolitika jelenlegi kereteit…
Visszatérve a gazdasági aspektushoz, ebben a tekintetben Virilio többször is hivatkozott a tőzsdei kereskedés példájára. Szerinte már az 1987-es tőzsdekrach nyilvánvalóvá tette, hogy a valós időt nem lehet uralni, pedig a high frequency trading és az algoritmikus kereskedés csak manapság kezd igazán riasztóvá válni, különös tekintettel mondjuk egy meghibbant (rogue) algoritmus veszélyeire vagy az egyre gyakoribb flash crash-ekre. Egy korábbi blogbejegyzésünk krimis párhuzamával élve: nem biztos, hogy az algoritmikus kereskedés „tartja a tőrt”, de bizonyos esetekben így is szerepe lehet a bűntettben, a fő kérdés pedig az, hogy a felügyelők, kockázatkezelők és pénzügyi stabilitással foglalkozó hatóságok tudják-e megfelelően felmérni és kezelni a megváltozott környezetből adódó megváltozott kockázatokat. Virilio épp a folyamatok extrém gyorsulása miatt félrevezetőnek is nevezte a 2008-as és az 1929-es válság párhuzamba állítását, és inkább a fent említett 1987-es krachot tartotta irányadónak. A legutóbbi válságot rendszerszintűnek nevezte többször is, arra utalva, hogy
a gazdasági élet megszervezésének, a tranzakciók felgyorsulásának és a gazdasági szereplők egymással való szoros összekapcsolódásának következménye mindaz, ami történt.