Kutatók 1,2 millió feltaláló adatait kérték ki az amerikai szabadalmi hivataltól, ezeket pedig összevetették az adózási és oktatási adataikkal, hogy megtudják, milyen iskolákba jártak és mennyire lettek sikeresek az életben. Az avatott szemek számára ez a feltalálók életét végigkísérő óriási adatbázis nagyon fontos információkat fedett fel.
Egyrészt,
a leggazdagabb egy százalékból származó gyermekeknek tízszer nagyobb esélye van feltalálóvá válni,
mint a mediánjövedelem alatti rétegekbe születetteknek. Eközben a gyermek magával hozott, genetikailag meghatározott képességei viszonylag keveset számítanak (ezt a korai gyermekkorban kitöltetett teszteken elért eredményekkel mérték).
Másrészt,
az válik nagy eséllyel feltalálóvá, aki gyermekkora során találkozik és szembesül az innovációkkal.
Ha olyan környezetben vagy családban nevelkedik a gyermek, amely egy bizonyos technológiában magas innovációs rátával rendelkezik, akkor a gyermek is nagy valószínűséggel hoz létre új innovációkat ugyanezen a területen.
A tanulság az, hogy hiába adunk pénzügyi ösztönzőket (támogatásokat és adócsökkentést) az innováció támogatására, ez nem pótolhatja a gyermekkori környezet hatását és valószínűleg nagyobb arányban lesznek a feltalálók között a jobb anyagi háttérrel rendelkező fiatalok. A családok támogatása ezért is különösen lényeges, mert annak tovagyűrűző hatásai lesznek az innovációk megszületésére, hiszen segítik, hogy a fiatalokban rejlő kreativitás kibontakozhasson.