Az emberek nem szeretik, ha kéthetente megváltozik a munkaköri leírásuk – Robert Winter a Makronómnak

Robert Winter a vállalatok működését vizsgálja a St. Galleni Egyetemen. Arra tanítja a nagyvállalatokat, hogy miként hangolhatják össze üzleti folyamataikat és információs technológiai rendszereiket. A vállalati működés német professzora a Mathias Corvinus Collegium meghívására járt Budapesten. 

***

Az ön kutatási területe valahol az üzleti tudományok és az információtechnológia (IT) között található. Új területről van szó? Egyértelműnek tűnik, hogy a kettő nem működik egymás nélkül, de továbbra is számos közgazdász elemez üzleti folyamatokat IT nélkül. 

Mindig is viták folytak erről. A legtöbb kollégám szerint ez önmagában álló tudományterület, hiszen számos kérdés van, ami nem az információtechnológiához kapcsolódik, de nem is tisztán üzleti kérdés. Ha bevezetünk egy információtechnológiai rendszert egy szervezetben, ezt nem vizsgálhatjuk tisztán technológiai vagy üzleti szempontból.

Mondhatjuk, hogy az innováció elsősorban digitalizációt jelent? 

Az innovációk jelentős része kötődik a digitalizációhoz, de továbbra is sok innovációs terület van, amit nem a digitalizáció vezet. Egyre több innováció kapcsolódik valamilyen módon a digitalizációhoz és ez mindinkább így lesz, de a digitalizáció nem elégséges az innovációk megszületéséhez. 

A digitalizáció lehet egyszerű technikai változtatás is, ami nem hat a vállalaton belüli folyamatokra és az üzleti modellre. De a digitalizáció lehetővé teszi, hogy másképpen szervezzük és tervezzük a folyamatainkat, hogy új értéket teremtsünk a fogyasztóinknak.

Mit éreznek ebből majd a fogyasztók?

A digitalizáció nagy része nem csak a cégek működését befolyásolja, hanem azt is, hogy hogyan lépnek kapcsolatba a vásárlóikkal. Nem csak a háttérfolyamatok, hanem a fogyasztók számára látható digitalizáció is szükséges. A digitalizáció megváltoztatja, hogy a fogyasztók hogyan kapcsolódnak a cégekhez és lehetővé teszi, hogy az interakciók mindinkább egyedivé és egyénivé váljanak. 

A digitalizációnak köszönhetjük a személyre szabhatóságot és az individualizációt. Már nem olyan világban élünk, ahol a cégek egységes, sztenderdizált termékeket gyártanak és minden fogyasztónak ugyanazt kínálják – a fogyasztó pedig vagy megveszi, vagy továbbáll. A digitalizációnak köszönhetően egyetlen vállalat az emberek és háztartások legkülönbözőbb, egyedi igényeit is egyre jobban ki tudja szolgálni. 

Hol láthatunk erre példát?

Ha sokat közlekedünk autóval, vásárolhatunk egy autót, de ha kevesebbet, akkor ma már újabb lehetőségeink is vannak, például az autómegosztó szolgáltatások. Tíz éve ezek nem léteztek. 

hiszen a járművek követése, foglalása és az adminisztráció is teljesen átalakult. Több lehetőségünk lesz és egyre több olyan terméket választhatunk, amelyek még jobban illeszkednek az igényeinkhez.

Mi az innováció és a technológia kapcsolata? A technológia az eszköz, ami segít az innovációk létrejöttében?

A technológia lehetővé teszi az innovációt, az innováció pedig megköveteli a technológiát. Mindkettőnek megvan a maga üteme és iránya. A technológiai fejlődés ütemét az új technológiai innovációkat létrehozó emberek határozzák meg. 

Egy modern autó például számtalan szolgáltatást nyújt. Ez nem jöhetne létre a gyár fejlesztőmérnökei nélkül, akik mindig különböző lehetőségek és megoldások után kutatnak. A másik oldalon az átlagos sofőr áll, aki sok esetben viszont már nem is képes használni az összes technológiát, amit a mérnökök beépítettek az autóba. Ritkán, de már az is előfordul, hogy egyes emberek nem képesek működtetni egy autót, mert az túl bonyolult. 

Ha nem használják, nincs rá szükség és nem terjed el, akkor csak újítás vagy ötlet marad.

Az innováció és a technológia két különböző jelenség és van némi szakadék a kettő között, amit át kell hidalnunk. A technológiai fejlődésnek abba az irányba kell haladnia, amit az emberek igényelnek, amire valóban szükségük van. Fontos, hogy a termékek és a szolgáltatások innovációja támaszkodhasson a megfelelő, támogató, hasznos technológiára. 

Sok esetben új, jobb technológiákra van szükségünk a további innovációkhoz, de olyan technológiáink is vannak, amelyeket senki nem használ, amikre az embereknek nincs szüksége.

Nem csak a technológia és az innováció haladási irányát kell összehangolni. A társadalmi csoportok közötti szakadékokat is növelhetik a modern technológiák és azok üzleti alkalmazása. 

A társadalmi szempontok általában már túlmutatnak azon, amivel a tudományterületem foglalkozik. Mi a technológiát használó embereket, a csoportokat, az intézménybe szerveződő csoportokat, esetleg az intézmények kapcsolódásait vizsgáljuk. Azt, hogy mi van az intézményen, a cégen belül. 

De azzal, hogy mi van azon kívül, azaz makroökonómiai, társadalmi szempontokkal nem foglalkozunk. Tény, hogy a technológia adta lehetőségek teljesen másként érintik a különböző társadalmi csoportokat. Természetes, hogy lesznek kedvezőtlen hatások, mert a jövőben munkahelyek, sőt egyes kompetenciák már nem szükségesek annyira, mint korábban. 

A mesterséges intelligencia például, amit ma a biztosítótársaságok használnak a károk felmérésére és elemzésére, szükségtelenné tesz számos elemzőt. Más algoritmusok repjegyet foglalnak nekünk vagy rendelnek valamit. 

De mindennek köszönhetően új lehetőségek és munkahelyek is létrejönnek. A közgazdászoknak kell eldöntenie, hogy mi a pozitív és negatív hatások eredője. Már az ipari forradalomtól kezdve, az automatizáció újabb és újabb hullámain át mindig vitatkoztunk azon, hogy mit hoz a jövő, és hogy a tömegek elveszítik-e a munkahelyeiket. Sok esetben viszont az ellenkezője történt és az emberek sokkal jobb munkahelyeket találtak maguknak.

ma pedig már sokan negyvennél is kevesebbet dolgoznak. Remélem, hogy az új technológiák sem egyensúlytalanságot eredményeznek, hanem az életszínvonalunk emelkedéséhez járulnak hozzá és ahhoz, hogy elég legyen akár heti 35 órát dolgoznunk.

Épp most alakul át a társadalmunk információsból digitális társadalommá. Mi a különbség és mit hoz az új társadalom?

Az információs társadalomban nincs jelentős kapcsolat a gépek között, a digitális társadalomban viszont a gépek kommunikálnak egymással. Az információs társadalomban ráadásul még nem láttunk igazán mélyen az adatok mögé. Az információs társadalom egy köztes állapot volt: rendelkeztünk már információs technológiával, számítástechnikai rendszerekkel, adatbázisokkal, számítógépekkel, de az adatfeldolgozás és az adatok megértése még nagyon korlátozott volt. Az alapvető elemek voltak még csak velünk.

Persze az információs társadalom sem egyenletesen érkezett el, voltak olyanok, akik kimaradtak belőle. Ez igaz lesz a digitális társadalomra is. Ezért a közszolgáltatásoknak és a cégeknek is alkalmazkodniuk kell azoknak az embereknek az igényeihez is, akik még nem egészen tagjai a digitális társadalomnak, vagy akik csupán kritikusak és nem kívánják az összes adatukat mindenkivel megosztani.

Az emberek ugyanis más tempóban és ambíciókkal kívánnak a digitális társadalom részeivé válni. Ezt a sokféle közönséget kell szolgálnia a vállalatainknak és a kormányzatnak is.

Mi akadályozhatja ebben a cégeket? Mi napjaink vállalatainak legnagyobb kihívása?

Az egyre gyorsuló változások. Nem ismerek egyetlen iparágat sem, ahol a változás üteme lassul, ezért minden szektorban alkalmazkodni kell. A szervezeteinknek viszont nem ez a gyors változás a természetes környezete. Az ember és a szervezet megszokja a munkavégzés egy bizonyos menetét, és nem akar újra és újra változtatni. 

A jelenlegi technológiai változások üteme és nagysága miatt viszont a vállalatoknak folyamatosan azon kell gondolkodniuk, hogy mit csinálhatnának másképpen. De ezt sem az emberek, sem a szervezetek nem szeretik, mert nem ez a természetes.

Mi a helyzet a kis- és középvállalatokkal? Az ő helyzetük még nehezebb?

Nem biztos.

A folyamataik és a működési modelljeik nem annyira részletezettek és összetettek. A kihívás a nagyvállalatok előtt épp annak a rugalmasságnak és agilitásnak az elérése, ami a kis- és középvállalatokat jellemzi. 

Az üzleti folyamatok optimalizációja általában a nagyvállalatoknak különösen fontos annak érdekében, hogy az egyes működési területek vezetői hatékonyan és harmonikusan működhessenek együtt bizonyos célok elérése érdekében.

Egy kisebb szervezetnél kevesebb különböző tevékenység zajlik, ezért kisebb szükség van a különböző területek összehangolására. Azt mondhatnánk, hogy a kkv-k alkalmasabbnak tűnnek a változásokhoz való alkalmazkodásra, tudományterületem ezért inkább a nagyvállalatokkal és szervezetekkel foglalkozik.

A dolgok egy másik olvasata, hogy a kis- és középvállalatok lemaradnak a versenyben, mert nincs erőforrásuk és piaci erejük a digitalizációhoz, a saját innovációkhoz, vagy csupán az alkalmazkodáshoz.

A duális gazdaság problémájával tudományterületem nem foglalkozik. Könnyű válasz lenne, hogy

Másrészt meg kell keresniük az őket megkülönböztető tulajdonságokat.

Képviselhetnének akár egyfajta „ellenforradalmat” abban, hogy kiszolgálják azokat a fogyasztói csoportokat, akik kritikusak a digitalizációval szemben.