Svájcban népszavazással tiltanák meg, hogy a magánbankok pénzt teremtsenek

Pénzt a semmiből: pénzteremtés napjainkban

Az úgynevezett szuverén pénz rendszerében a Svájci Nemzeti Bank lenne az egyetlen szereplő, amelynek lehetősége lenne pénzt teremteni. Ennek köszönhetően teljesen ellenőrizné a pénzkínálatot, amelyben a magánbankok nem játszanának többé szerepet. A jegybanknak pedig immár a pénzkínálat alakulására kellene koncentrálnia a monetáris politikájában a kamatok alakítása helyett, hogy ezzel szabályozza a hitelek keresletét és kínálatát. Bár a svájci jegybank, a bankrendszer képviselői és külföldi pénzügyi elemzők is elítélik a népszavazást a témáról, Svájc lehet az első gazdaság a világban, amely ilyen forradalmi lépésre szánja el magát.

A gyakorlatban jelenleg a kereskedelmi bankok sokkal több pénzt hiteleznek, mint amennyi betétet gyűjtenek. Korántsem igaz tehát, hogy a bankok egyfajta pénzraktárként működve fogadnak betéteket, amelyeket aztán kikölcsönöznek többek között a befektetni kívánó cégeknek. Bár a pénzteremtés lényegét és folyamatát máig heves elméleti viták övezik, egyes új gazdasági elméletek már azt hangsúlyozzák, hogy a bankok egyszerűen a semmiből teremtenek pénzt.

E pénzteremtésnek természetesen vannak korlátai: egy ilyen korlát volt az elmúlt évtizedekben, hogy a jegybank megkövetelte a magánbankoktól, hogy legalább a kikölcsönzött összeg egy bizonyos hányadát tartsák kéznél, pontosabban a jegybank számláin. Ezt a rendszert nevezik résztartalékolású bankrendszernek. 

Az elektronikus számláinkon lévő bankpénz azonban virtuális, nem kézzel fogható, így utaláskor egyszerűen átírható egy ügyfél számlájáról egy másik számlára. Sőt, hitelkihelyezéskor egyszerűen ráírható az ügyfél számlájára. Ez részben azt jelenti, hogy a bankok valóban a semmiből teremtenek hitelt és pénzt, aminek persze olyan kézenfekvő korlátai is vannak, mint a fogyasztók kereslete.

A bankok által teremtett hitelek pedig ösztönzik a gazdasági növekedést: ha egy cég hitelt vesz fel, akkor a bank számára a semmiből teremt pénzt – az összeget egyszerűen a számlájára írja –, ami lehetővé teszi a cég számára, hogy beruházzon. Ezzel a bank is jól jár, a cég fejlesztéseinek köszönhetően pedig képes lesz megtermelni a semmiből előállított hitelt.

A hitelbuborékok vége: a magánbankok nem teremthetnek több hitelt a semmiből

Ez a rendszer most drasztikusan megváltozhat. A szuverén pénz rendszerében csak a jegybank teremthet pénzt: vagy nyomtatással, vagy pedig elektronikus módon úgy, hogy a kereskedelmi bankok számlájára írja azt. Így teljesen és kizárólag a jegybank határozza meg a monetáris bázist avagy a pénzkínálatot, abban a magánbankok semmilyen szerepet nem játszhatnak. A kereskedelmi bankok helyett kizárólag a jegybank hozná létre azt a hitelt és ezzel a pénzt is, amit korábban a kereskedelmi bankok hoztak létre. A pénz a népszavazás kezdeményezői szerint túl fontos ahhoz, hogy bármely magánbank létrehozhassa.

A magánbankok szerepe azonban nem szűnne meg az új rendszerben sem. Továbbra is nyújtanának szolgáltatásokat, például vezetnének számlákat, de hiteleket is kínálnának. Azonban jóval több korlátja lenne működésüknek: a hitelek mögött csak a jegybank által létrehozott pénz állhatna, vagy ebből eredően más valódi tőke. A hitelezésen való profitszerzés megszűnne, így a bankok más szolgáltatásokért kérnének magasabb díjakat.

Állítólag számos előnye van, de még sehol nem próbálták ki

Mindez a támogatók szerint azért lenne jó, mert segítené az évszázadok óta rendszeresen visszatérő gazdasági buborékok majd összeomlások megelőzését, e válságokat ugyanis a bankszektornak is köszönhetjük. Vége lenne az állandó pénzügyi hullámvasútnak, így nem kellene többé az államnak adófizetői pénzen kimentenie a bankokat válságból, csak azért, mert a bankok úgy kívántak profitot szerezni, hogy a semmiből teremtenek pénzt. A bankoknál az új rendszerben rendelkezésre állna a kihelyezett hitelek száz százaléka. A tőkemegfelelési mutató ezzel száz százalékos lenne és a bankok csak akkor teremthetnének hitelt, ha van mögötte saját tőke vagy betét, azaz valamilyen fedezet.

A terv szerint az adóterhek is csökkennének az új rendszerben, mert a banknál a pénzteremtés monopóliumából keletkező bevételt (szeniorázs) egyszerűen szét lehetne osztani az emberek között, vagy hasznos beruházásokra lehetne költeni.

Mivel azonban a rendszert egyetlen modern gazdaságban sem próbálták ki, nem csoda, hogy a bankok nem támogatják. A magánbankok szerint a hitelek kínálata csökkenne, ami ártana a kkv-szektornak. Szerintük egy ilyen jól hangzó modell is válságba kerülhet, ha az a pénzügyi válság külföldről érkezik, így hiába előzik meg a válságokat otthon, a svájci pénzügyi rendszerben. Felmerül ugyanakkor a szintén sokat viatott jegybanki függetlenség megsértésének vádja is, hiszen az új rendszerben csak a jegybank teremtene pénzt, és lehet, hogy azt a kormányzati intézményeknek is folyósítaná.

Az ötlet egyébként korábban is felmerült: már az 1929-es válság után is felvetette Irving Fisher, hogy a hitelek mögött teljes betéti fedezetnek kellene lennie. Fisher szerint ez megakadályozná a bankrohamokat, hiszen az emberek tudnák, hogy pénzük valóban ott van a bankban és bármikor kivehetik onnan akkor is, ha minden betétes egyszerre rohanná meg a bankot. Az ötlet annyira nem új, hogy több közgazdász is küzd a megvalósításáért. Svájc globális szempontból megfelelő kísérleti terepe lenne az új pénzügyi kísérletnek, mert egy kicsi, viszonylag független ország – érvelnek sokan.​

Ne maradjon le, kattintson a tetszikre!