A gyermekek számától is függjön a nyugdíj

„A demográfiai folyamatok azonban aggasztóak abban a tekintetben, hogy kevés gyermek születik, illetve hogy sokan külföldön keresik a boldogulást.

A Ratkó-generáció kifutásával valóban csökken a befizetők létszáma, amely aggodalomra ad okot. Erre döbbent rá a kormány, amikor családbarát szociálpolitikát hirdetett meg. Nem egyszerű azonban ezen a területen eredményt elérni. Ezért arra kell készülni, hogy a büdzsé egyéb bevételeiből kell majd pótolni az úgynevezett nyugdíjkasszát, amíg a demográfiai folyamatok kedvezően nem alakulnak. Nehéz döntés azonban, hogy honnan vegyenek el. Úgy gondolom, az általunk kidolgozott elképzelés – amely szerint a felnevelt gyermekek számát is figyelembe vennék a nyugdíj megállapításánál – hosszú távon mindkét problémát megoldaná.

Egyrészt a gyermekszám emelésére ösztönözné a családokat, másrészt az ennek eredményeként növekvő számú aktív dolgozó befizetései kellő nagyságúak lennének ahhoz, hogy gond nélkül tudják utalni az aktuális nyugdíjakat a jövőben. Azt azonban ki kell emelni, hogy a gyermekszám növeléséhez nem elegendő a jövőbeni finanszírozás, vagyis a nyugdíjban elismerni a gyermeknevelés költségeit. 

A mindennapi élethez is támogatást kell adnia az államnak, mert anélkül ma nem élhet minőségi életet egy többgyermekes család. A számítások azt mutatják, hogy a gyermeknevelés költségeinek 50-55 százaléka még mindig a családok vállát nyomja, a jelenlegi családtámogatási rendszer csak kisebbik részét fedezi a kiadásoknak, és akkor még nem beszéltünk az otthoni munkáról.

Mostanában több kormányzati megnyilvánulás is arról szólt, hogy gondolkodnak a Népesedési Kerekasztal által felkarolt javaslaton.

Reményeim szerint a nyugdíjrendszer átalakítására belátható időn belül sor kerülhet, s annak során figyelembe veszik a lassan harminc éve hangoztatott javaslatunkat, azaz a havi járandóság kiszámításánál számításba veszik a család által nevelt, tanittatott gyermekeket.”