Többet kellene oktatásra költeni, ez csökkenthetné a vagyoni egyenlőtlenségeket a világban – véli Branko Milanovic egyenlőtlenségkutató. Szerinte szétszakadóban vannak a társadalmak, ami a demokratikus politikai rendszereket is veszélyezteti, mivel mindinkább a felső egy százalék írja a gazdaságpolitikát.
A Világbank korábbi vezető közgazdásza szerint korunk gazdasági rendszere úgy van megalkotva, hogy a gazdagoknak kedvezzen – szemlézi az elemzővel készült interjút a Portfolio. Jó példa erre Németország, amely a globalizációnak köszönhetően a világ vezető exportőre lett, alacsony munkanélküliségi rátával. Eközben azonban az Egyesült Államokhoz hasonlóan, a társadalom szegényebb csoportjainak reáljövedelme a gazdasági sikerek ellenére nem nőtt. Németországban például az elmúlt 15 évben a szegényebb ötven százalék jövedelme nem növekedett. Milanovic szerint ráadásul a szakszervezetek ereje is sokat gyengült.
Milanovic szerint a baloldali pártoknak újra kellene gondolniuk az egyenlőtlenségek kezelésében képviselt álláspontjukat. Progresszív adóztatással vagy a szegényebbeknek nyújtott támogatásokkal igyekeznek enyhíteni az óriásira nőtt jövedelmi egyenlőtlenségeket, ahelyett, hogy a probléma valódi okával foglalkoznának.
A professzor úgy látja, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek már akkorára nőttek, hogy a társadalom felső egy százalékának kezében korábban nem látott hatalom és lobbierő összpontosul. Emiatt ők képesek arra, hogy egyre több olyan törvényt és szabályozást írassanak a politikai elitekkel, amelyek a leggazdagabb egy százalék érdekeit szolgálják. Ezt a rendszert plutokráciának nevezhetjük, amelyben a leggazdagabbak képviselői a törvényhozási folyamatból is kiszorítják a szegényebb többség képviselőit, így végül ők alakítják a gazdaságpolitikát.
Ezért lenne szükség a tőke hatékonyabb megadóztatására – ahogyan azt Magyarország a válság- és különadókkal már 2010 után megkezdte –, hogy a tőke extra adójából a középosztálynak lehessen adni, például jobb oktatás formájában. Magyarország egyébként éppen ezt a megoldást követi, amikor a tőketulajdonosokat is bevonja a közteherviselésbe, és a különadókból beszedett jövedelmeket illetve az államadósság kamatmegtakarításait többek között családtámogatások formájában osztja szét.
Milanovic azt javasolja, hogy a tőketulajdonlás koncentrációját kellene csökkenteni a tőke megadóztatásával, így a tőkéből jobban részesülhetne a középosztály is. Másrészt kiváló oktatásra van szükség, ami fontosabb is a tőke adóztatásánál, hiszen a jövedelmek újraosztása helyett a jövedelemtermelő képességet támogatja és egyenlő kiindulási feltételeket teremt a társadalom tagjai számára. Végül, az óriás, például egymillió euró feletti örökségek megadóztatásával is enyhíteni lehetne a vagyonok végletes koncentrálódását.
Lannertnek és a balos szociológusoknak választaniuk kell: vagy pluralizmus és szabadság van az oktatásban, vagy egyenlőség. A kettő egymással ellentétes. Szilvay Gergely írása.
„Felelősséggel tartozunk a nálunk tanuló több ezer diákért” – írták.
Máskülönben „nem fogunk két iskolát fenntartani egy iskolányi gyerek számára.”
A cél az, hogy több lehetőség, nagyobb rugalmasság és korszerűbb tanulási környezet lehessen az iskolákban.
Giorgia Meloni kormánya szerint a lépés a szülői jogokat erősíti.
A lényeg, hogy a Lannert-félék elégedettek legyenek.
A nézők megértését kérik.
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
