A professzor úgy látja, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek már akkorára nőttek, hogy a társadalom felső egy százalékának kezében korábban nem látott hatalom és lobbierő összpontosul. Emiatt ők képesek arra, hogy egyre több olyan törvényt és szabályozást írassanak a politikai elitekkel, amelyek a leggazdagabb egy százalék érdekeit szolgálják. Ezt a rendszert plutokráciának nevezhetjük, amelyben a leggazdagabbak képviselői a törvényhozási folyamatból is kiszorítják a szegényebb többség képviselőit, így végül ők alakítják a gazdaságpolitikát.
Ezért lenne szükség a tőke hatékonyabb megadóztatására – ahogyan azt Magyarország a válság- és különadókkal már 2010 után megkezdte –, hogy a tőke extra adójából a középosztálynak lehessen adni, például jobb oktatás formájában. Magyarország egyébként éppen ezt a megoldást követi, amikor a tőketulajdonosokat is bevonja a közteherviselésbe, és a különadókból beszedett jövedelmeket illetve az államadósság kamatmegtakarításait többek között családtámogatások formájában osztja szét.
Milanovic azt javasolja, hogy a tőketulajdonlás koncentrációját kellene csökkenteni a tőke megadóztatásával, így a tőkéből jobban részesülhetne a középosztály is. Másrészt kiváló oktatásra van szükség, ami fontosabb is a tőke adóztatásánál, hiszen a jövedelmek újraosztása helyett a jövedelemtermelő képességet támogatja és egyenlő kiindulási feltételeket teremt a társadalom tagjai számára. Végül, az óriás, például egymillió euró feletti örökségek megadóztatásával is enyhíteni lehetne a vagyonok végletes koncentrálódását.