Amikor a szakpolitika halálos: a szennyezett víz hatása a termékenységre

Komoly következménye lett annak, hogy a százezres egykori amerikai iparváros nehezen tudta megoldani vízellátását, ezért 2014 áprilisában egy folyóra „kötötték” a vízhálózatot. A folyó vize azonban ólmot tartalmazott, amely hatására nem csak bőrproblémák és hajhullás jelentkezett a lakosoknál, hanem a termékenység alakulása is megváltozott. 

A termékenységi ráta 12 százalékkal csökkent, a magzathalálok aránya 58 százalékkal nőtt és a születéskori egészségi állapot is leromlott más michigani városokhoz hasonlítva. 

Termékenység mozgóátlaga (Flint és más michigani városok)

Megjegyzés: A vörös vonal 2013 áprilisát jelöli, hiszen az ekkor megfogant gyermekek voltak az utolsók, akik még nem voltak érintettek a vízforrás 2014 áprilisi váltásában. A piros vonal jelzi Flint átlagos termékenységi rátájának alakulását, a másik pedig összehasonlításként a 15 legnépesebb michigani város átlagos termékenységi rátáját. 

Az ábra segítségével egyértelműen azonosítható, hogy Flint város termékenységi rátái hirtelen zuhanásba kezdtek, míg más nagyvárosokban érintetlenül maradtak. 

Ez számokban azt jelenti, hogy az ólom jelenléte miatt a flinti csecsemők a többi város babáihoz hasonlítva 150 grammal kisebb súllyal és fél héttel korábban jöttek világra a szennyezett víz bevezetését követően. Ráadásul ezer 15-49 éves nőre vetítve 8,5 gyermekkel kevesebb is született.

Az eset rávilágít a kormányzat kulcsszerepére a vízszolgáltatás stratégiai területén. Évszázadok teltek ugyanakkor el anélkül, hogy a hasonló problémákat felfedezték volna: a Római Birodalomban ólomvezetékeken keresztül történt a vízellátás, amely tömegesen és egész életeken át mérgezte (elsősorban a gazdagabb) lakosságot. Emellett a konyhai eszközök többsége is ólomból készült. Számos elemzés még azt is felvetette, hogy a rómaiak bukását is egyszerűen az okozta, hogy vezető rétegük megmérgezte magát. 

Amikor pedig arról olvasunk a krónikásoknál, hogy egyes római uralkodók zavartan beszéltek vagy betegesen gyenge végtagokkal rendelkeztek, akkor e jelenségek mögött tehát a római vezetők önveszélyes urizálása is megjelenik.