Bombaüzlet: kiderült, ki lehet a migránsbiznisz első milliárdosa
Az Egyesült Királyságban ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.
Gyermekeink túlzsúfolt tantermekben, alulfinanszírozott iskolákban ülnek, azért, hogy néhány magas pozíciójú egyén a saját magánstrandján pihenhessen.
„Az amerikaiak évtizedeken át helytelenítették az adózást mert azt mondták nekik, hogy az adócsökkentés ösztönzőt nyújt majd a keményebb munkára, így pedig hozzájárul az amerikai gazdaság virágzásához. Populista vezetőink ezt mondták nekünk – és még mindig ezt mondják, amikor Washingtonban épp megreformálják az adózást –, ezért csökkentették a jövedelemadót, hadjáratot folytattak az örökösödési adó ellen és igyekeztek megakadályozni, hogy a kormányunk fellépjen az offshore adóparadicsomokkal szemben.
Valójában azonban ez sosem rólunk vagy a gazdaságról szólt. Ma már világos, hogy mindennek egyetlen célja volt csupán: létrehozni egy szuperemberekből álló osztályt magunk fölé. Ennek semmi köze nem volt a munkahelyekhez vagy a növekedéshez. De a szabadsághoz sem. Az egyetlen személy, akinek a szabadságát növelték ezek az adóparadicsomok, a milliárdos volt. A cél az ő, nem pedig a mi életünknek a még jobbá tétele volt.
Gondoljuk át egy pillanatra, hogyan éheztették ki ezt az országot azért, hogy az offshore számlák tulajdonosai békében élvezhessék a magángépeik nyújtotta kényelmet. Gondoljunk arra, mi mindent tehettünk volna azokkal az összegekkel, amelyek elvesztek az évtizedek alatt ezeknek az adózási stratégiáknak köszönhetően. Az omladozó infrastruktúrát, amely miatt a politikusok annyira szeretnek panaszkodni: már rég meg kellett volna – lehetett volna – javítani.
Gondoljunk minden fiatalra, akiket hallgatói kölcsönökből származó katasztrofális adósság terhel: ezt meg kellett volna szüntetnünk és meg is szüntethettük volna. Gondoljunk a hanyatló kisvárosainkra, a rozsdaövezet haldokló városaira és a drogfüggő, reménytelen emberekre: mindannyiukon segíthettünk – segítenünk kellett – volna. (...)
Szenvedünk a kátyúktól és attól félünk, hogy az autópálya-hidak összeomlanak, csak azért, mert vezetőink lehetővé szerették volna tenni ezeknek a nagyon különleges embereknek, hogy egy még nagyobb, második jachtot vásároljanak maguknak. Gyermekeink túlzsúfolt tantermekben, alulfinanszírozott iskolákban ülnek, azért, hogy néhány magas pozíciójú egyén a saját magánstrandján pihenhessen.”