Mi rejlik a neoliberális közgazdászok mögött? Reméljük, nem az út a szolgasághoz.
„Milton Friedman és George Stigler, a chicagói iskola vezetői – vállalati és politikai támogatással – megtalálták azt az új eszközt, amellyel a társadalmi gondolkodás megváltoztatható. Ez volt az agytrösztök hálózata, az azok által nyújtott ösztöndíjak és a média intenzív használata. Ezt az agytröszt-hálózatot nem azért hozták létre, hogy új gondolatok létrejöttét ösztönözze, hanem hogy gátőrként működve terjessze a már létező gondolatkört, a »szabadság filozófiáját«. Nem csak Backhouse (2005), hanem Adam Curtis (2011), a társadalom hatalmi relációit kutató dokumentumfilmes is szól arról, miként építette fel Antony Fisher a globális agytröszt hálózatot, az individualizmus és a gazdasági – ám kevésbé a társadalmi vagy politikai – szabadság népszerűsítésére, a tőketulajdonosok államtól való függetlenségét is támogatva.
Curtis (2011) szerint az »ideológiailag motivált PR szervezetek« célja annak a technokrata, elitista rendszernek a megvalósítása volt, amely megőrzi az aktuális hatalmi struktúrákat. Fisher 1981-ben megalapította az Atlas Economic Research Foundation-t, amely 150 agytrösztöt alapított világszerte. Ezeket az intézményeket az Institute for Economic Affairs (IEA), az 1955-ben Fisher által alapított intézet mintájára hozták létre. Az intézeti hálózat kiterjedése jó példája annak, ahogyan a neoliberális gondolatkör el nem ismert kisebbségből uralkodóvá vált. Az Atlas hálózatnak a »szabadság ügyének« szolgálata érdekében napjainkban 450 szabadpiaci tagja van, több mint 90 országban (Atlas Network, 2017). Fisher hálózatát nagyrészt a Mont Pelerin Társaság tagjai irányították (Djelic, 2014).
A képzeletbeli neoliberális épület legfelsőbb szintje tehát a média, amely az agytrösztök hálózatával áll szoros kapcsolatban. Az agytrösztök alapvető funkciója a médiaszereplés és az, hogy egymástól függetlennek tűnő intézmények valójában nagyon is hasonló álláspontot hangoztassanak különböző társadalmi ügyek kapcsán. Ebből a szempontból a friedmani televíziós műsor címe, a »free to choose« elve korántsem teljesült: az elméleteket fogyasztó társadalom nem választhatott szabadon a felkínált ideológiák között. Mirowski (2013) bizonyítékai szerint a Friedrich Hayek vezette Mont Pelerin Társaság a nagyvállalati szereplők felé azzal népszerűsítette önmagát, hogy minden vállalatnak be kell ruháznia a változást hozó ideák gyártásába, hiszen ezek az ideák szakpolitikai termékekké válnak végül. Ezeket a befektetőket nevezi Rob Johnson (2017) edupreneur-nek, aki feltárja, hogyan hozták vissza filantróp befektetők a reneszánsz idők patrónus-védenc modelljét a modern tudományba. (…)
A neoliberalizmus létrehozta a szcientizmust és ökonomizmust, csökkentve a közgazdaságtan sokszínűségét. Ezek a mechanizmusok a fiatal kutatók tudatos előnevelésére szolgálnak: az egyszerű és gyakran irreleváns modellek stabilizálják a tudományos paradigmát és a társadalmi-gazdasági rendszert, amely arra épül (Earle et. al, 2016; Kwak, 2016). A rendszer megkülönböztető jegye, ahogy azt Dean Baker (2016) megmutatja, a tőketulajdonosok protekcionizmusa és a felfelé való újraosztás fenntartása a bérnövekedés kárára – ezért kell a neoliberalizmusnak foglyul ejtenie az államot.
De mi rejlik a neoliberális közgazdászok mögött? Reméljük, nem az út a szolgasághoz.”
***
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Egy év telt el az érvénytelenített államfőválasztás óta, de a román társadalom még mindig válaszokra vár. A Georgescu-jelenség háttere máig ködös.
Mi már csak egy kávét kérünk.
Mutatjuk az álproblémát. Szakos Enikő írása.
Az amerikai nagyvárosok végleg elfordulnak a hagyományos értékektől.
Nem lehet egyszerre az 56-os hősökért és az Ukrajnában vért ontó orosz agresszorért szorítani.
Nem a magyar nép lázad, hanem egy kisebbség, amelynek magját a sértődött kívülállók alkotják, és többségre akarnak jutni.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
