Bruce Gilley professzor vitaindító írást közölt arról, hogy a nyugati gyarmatosítás több fejlődő országnak is előnyös lehetett. Véleményét törölni kellett az internetről, mert támadói szerint megsértette a szólásszabadság alapelveit. Az ellene szerveződő mozgalmat pedig szintén egy egyetemi professzor vezette.
Amikor a tudományos eredmény nem korrekt politikailag
Napjaink politikai és társadalmi hangulatában megvédeni a gyarmatosítást egyet jelent a baj keresésével. Ez történt Bruce Gilley professzorral, aki a Portland State University kutatójaként publikálta legújabb vitaindító írását a Third World Quarterly lapban. Ebben saját nézőpontját kifejtve érvelt amellett, hogy a nyugati gazdag országok gyarmatosító törekvései több szempontból jót tettek a fejletlen világgal: létrehozták a nyugati intézményeket, kormányzási formákat és infrastruktúrát.
Szerinte azok az országok sokkal sikeresebbek lettek, amelyek gyarmatosítás-ellenes nacionalista ideológiák helyett felhasználták a gyarmati örökséget és építettek arra, továbbfejlesztve azt. Így a régi ortodoxiát, miszerint a gyarmatosítás rossz, meg kellene haladnunk, sőt, a kudarcos országoknak érdemes lenne újbóli részleges gyarmatosítással a gazdag országokhoz kötődni. Ez egyébként nem egyedi álláspont, a Makronómon is megjelent egy korábbi elemzés, amely hasonló eredményre jut.
A tudomány meghátrál
Az eredmény meglepő volt, hiszen az akadémiai reakciók hangját az internetes petíciók sora nyomta el, amelyek a folyóirat szerkesztőjének felmondását követelték. A cikkel kapcsolatos egyet nem értés miatt
Egyre többen kezdték követelni Gilley professzor lemondását, doktori fokozatának elvételét. Nem csak az irodája előtt szerveztek tüntetést diákok, de még halálos fenyegetők is hívogatni kezdték. A páratlan agresszió miatt a folyóirat végül meghátrált, a szeptember 8-án feltöltött vitaindító cikk pedig már nem érhető el, helyette az alábbi szöveg olvasható a folyóirat honlapján.
A cikk törléséről Noam Chomsky, a lap gyarmatosítást szintén elítélő szerkesztője úgy nyilatkozott, hogy nagyon veszélyes ajtókat nyit meg. Az esetet feldolgozó blog szerint a vélemények cenzúrája nem elfogadható. Ha pedig Gilley Szingapúr valós példájával alá tudja támasztani álláspontját, akkor erre fenyegetések helyett egy hasonló, vagy még színvonalasabb tanulmánnyal érdemes válaszolni – vélte a professzor.
A véleménydiktatúra a szabad vitát és a társadalmi fejlődést is megakadályozza. A Portland State University kutatója és a folyóirat szerkesztője félelemből nem publikálja az írást, még érdekesebb azonban az akadémiai világ hallgatása. Hiszen
ez pedig életreszóló megbélyegzést jelent.
A Gilley mögötti támadások egyik fő szervezője a források szerint szintén egyetemi professzor, Farhana Sultana, a Syracuse University oktatója lehetett, aki a közösségi médiában maga buzdította az egyetemi hallgatókat tüntetésekre. Sultana körleveleket is írt az akadémiai világban, hangsúlyozva, hogy Gilley az etnikai tisztogatást igyekszik tudományosan igazolni.
A történetet bemutató Andy Ngo, a Portlandi Egyetem hallgatója azonban nem találta bizonyítékát, hogy Gilley, a korábbi Hong Kong-i tudósító, a Wall Street Journal külső publicistája szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkezne.
Norvégiában nem látjuk, hogy a politikusok hosszútávú terveket készítenének az ország számára, hanem túl nagy a fókusz a választóktól távoli globális ügyeken. Sophie Matláry írása.
Puzsér Róbert álnaiv érveléssel próbálta mentegetni az ír botrányzenekart. Tari Tamás írása.
Az NMHH elnöke szerint „manapság független médiának az nevezi magát, aki utálja a kormányt.”
„Egyre szervezettebbek, egyre erősebbek vagyunk. A jövő a Patriótáké!” – jelentette ki Gál Kinga.
Mindezt adófizetői pénzből, hogy elhallgattassák az ellenvéleményeket.
Itt az alkalom a nemzeti egységre: ki miről beszélhessen Magyarországon? Francesca Rivafinoli írása.
Valaki nem mond igazat.
A Tisza Párt szakpolitikusa a hajdúsámsoni fórumon a nyugdíjasokat „idősállománynak” nevezte.
