Így enyhíthető Magyarország legégetőbb problémája

„A magyar államnak el kellene gondolkodnia azon, hogy közelebbi kultúrkörből hogyan tudnánk pótolni a hiányzó munkaerőt. Egy közeli példa lehet Lengyelország: közel 1 millió ukrán dolgozik már náluk, pótolva az ott kieső munkaképes lakosságot.

Az állam szerepe ebben az, hogy tudunk-e a nem uniós országoknak, így Szerbiának és Ukrajnának nagyon gyorsan munkavállalási engedélyt adni, míg a munkáltatóknak figyelembe kell venni, hogy a távolról érkező munkavállalóknak más igényei is vannak, így meg kell szervezni a szállásukat, utaztatásukat, sőt, akár az étkeztetésüket is. Én sajnos egyelőre azt tapasztalom, hogy a magyar cégek még nem hajlandók ilyen plusz erőfeszítéseket tenni. Pedig elég lenne akár Magyarországon körbenézni, és a hátrányosabb helyzetű régiók – így például Szolnok, Baranya, Nyíregyháza vagy éppen Borsod és Békés megye falvainak – munkaképes lakosságát mobilizálni. (...)

A munkáltatóknak is fel kell ismerniük, hogy sokkal nagyobb erőfeszítést kell fordítaniuk a munkavállalók megtalálására, nem is beszélve az elköteleződésük növeléséről, a motiválásról, valamint a megtartásról. Figyelembe kell venni a munkavállalók igényeit, például hogy ki mennyit akar és tud dolgozni a szociális, fizikai állapota függvényében. Csak hogy egy példát mondjak: van egy kollégám, aki heti 8 órát dolgozik. Kismamaként két délután tud bejönni, így olyan munkát adunk neki, amit 8 órában el tud végezni.

Harmadrészt pedig a vállalatoknak át kell szervezniük a munkát, ahol lehet, be kell fektetni a digitalizációba és automatizációba, hogy sokkal hatékonyabbak legyenek, jelenleg ugyanis a munka termelékenysége itthon nagyon alacsony.

Vagyis a legnagyobb feladat a munkáltatókra vár: a munkaszervezés, a kommunikáció és motiváció szintjén is nagyon sokat kell tenniük. Ha versenyben szeretnének maradni, meg is fogják tenni ezt a plusz erőfeszítést.”