Hazai infláció globális köntösben

„De miért nincs még mindig infláció, feltéve, hogy az eddigi tankönyvek helyesen írták le a laza monetáris politika következményeit? Az egyik lehetséges magyarázat az árak összehasonlításának könnyebbé válása, ami elsősorban az internet elterjedt használatának köszönhető. Azt gondolnánk, hogy a 2009-es válság nem is volt olyan rég, de az azóta eltelt nyolc év a világháló terjedésében jelentős evolúciós ugrást hozott. Az információs aszimmetria egyre kevésbé torzít, a transzparensebb árak következtében az eladóknak nehezebb lehet az árak emelése, hiszen így könnyen kiárazódhatnak a piacról a versenytársakkal szemben. Továbbá az sem könnyíti a helyzetet, hogy ha az elmúlt években olcsóbb volt a termék, akkor a fogyasztóban elindul a vezérhangya, hogy ha ugyanazt a terméket veszi (vagyis nem kap több hozzáadott értéket), akkor miért is kell többet fizetnie? A költségek emelkedése természetesen indokolhatja az áremelést, de ez a fogyasztókat általában nem szokta meghatni. Persze a technológiai fejlődés is beleszólhat mindebbe: költséghatékonyabb termelési módszerek segítségével könnyebb az árak leszorításával versenyezni a piacon.

A jegybankároknak sok helyen komoly fejtörést okoz a béremelkedések elmaradása is. A közgazdasági logika azt diktálná, hogy a feszes munkaerőpiaci környezetben a bérek növekedésnek indulnak. Ám e jelenség sok országban akadozni látszik, amiben szintén szerepet játszhat a technológiai fejlődés, például egy adott bérigény felett érdemes lehet automatizálni egy munkafolyamatot. Az enyhébb bérfejlesztés talán betudható a szakszervezetek esetleges visszaszorulásának is. Csupán annyi bizonyos, hogy a béremelkedés jellemzően nem mondható dinamikusnak a fejlett országokban, így az ebből fakadó kereslet vezérelte inflációs nyomás is visszafogottabb.

Ugyanakkor a hazai példa mutatja, hogy ha van is dinamikus reálbér-emelkedés, az sem feltétlenül jár jelentős inflációval.”