Abszolút filmszínház, de most tényleg

Kivágott jelenet: a jólfésült, érzelemmentességében szinte pszichopatába hajló főhős pisztolyt szegez egy bevándorló fiú családjának, a családtagokat módszeresen kifaggatja a fiú bűnéről és saját ilyen-olyan bűnrészességükről egy helyi lány megerőszakolásában, majd hasonló precizitással kivégzi őket. Az igazságosztás minden grammja didaktikusan kimért, és olyan rettenetesen átlátszó nejlonba csomagolt, mintha egyenesen egy pártközpont utasításai alapján forgatták volna.

A jelenet százféle verzióban árasztotta el a netet, és hívta fel a figyelmet Uwe Boll rendező Citizen Vigilante című filmjére, amit ráadásul be is tiltottak Németországban az erőszakosság és – dobpergés – bevándorlásellenes nézetek terjesztése miatt.

Boll fogta egy pattanásos, gyűlölködő tinédzser elképzelését arról, mi a hatalom, mi a gazdagság, és mi a felelősségérzet az ember saját civilizációjáért, és legyártotta a Christopher Nolan-féle Batman-figurának a trafik-fröccsöntött verzióját, némi teszkós James Bond-matricával felturbósítva – ebből született meg egy, a filmben Michael Sanders névvel illetett, két lábon járó toposzgyűjtemény.

A film elképesztően fontos témákhoz és fontos részigazságokhoz nyúlt hozzá úgy, hogy a vége egy ostoba bosszúpornó lett, rengeteg fegyverrel, halottal, igazságot kapott, hálás áldozatokkal, támogató rajongói videókkal, totálisan értelmetlen kamara-csatajelenetekkel (egy szobában lejátszani egy tömegmészárlást, ez azért valami egészen új minőség). Ha ez titokban egy paródia arról, hogyan képzelik a bevándorláskritikus jobboldaliak fantáziavilágát a permanensen rettegő liberális csoportok, akkor azt kell, hogy mondjam, zseniális alkotás –

Mert mi lenne a filmben felvetett probléma? Hogy az erős, vagy privilegizált elnyomja a gyengét, vagy jogfosztottat. Ebben az esetben az erős meg privilegizált a súlyos bűntényt vicc kategóriába eső büntetéssel megúszó fiatal bevándorló-csoport, az áldozat pedig nem más, mint különféle őshonos személyek, allegorikusan, frászt allegorikusan, didaktikusan kimondva, arcba tolva, ismételgetve: Európa – amely életképtelen módon éppen saját önfelszámolásán dolgozik e téren. Közben a statisztikákat, bűnügyi híreket, általában az általános hozzáállást tekintve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a megjeleníteni kívánt problémahalmaz valós. 

És ezért igazi bűn ilyen fontos témákat egy ennyire rossz filmben bemutatni, ahol a főszereplő kamerába mondja „üzenetben a világnak” a farbát, majd narrálják az egyetlen tévécsatornán a mondanivalóját, s menti meg a város egyetlen kocsmájában a bedrogozni kívánt lányokat kéretlen udvarlóiktól, ahol a rá vadászó felügyelő is értelemszerűen pont jelen van; és mondja el az egész „bevándorló-logikát” a sztereotpikus család a megerőszakolt lány rövid szoknyájától kezdve a saját integrációik nehézségein át a vallási előírásokig,

Őszintén, nem értem, miért gondolta Elon Musk úgy, hogy van értelme – feltehetőleg nem térítésmentesen átvéve – ingyenes letöltéssel közkinccsé tenni ezt a művet.

Ha valamit megmutatott ez a tablósított, baltával faragott kiállás, akkor az nem más, mint a jobboldal irgalmatlan hátránya a popkultúra terén, különösen az ennyire összetett műfajokban, még akkor is, ha sok ügyben mélységesen igaza van a woke baloldal hagymázas valóságtagadásával szemben.

A rettentő rosszul elmondott igazság helyett ezért a szépen elmondott hazugság nyer, még egyébként explicit aktuálpolitikai mondanivaló nélkül is. Itt van mindjárt – ha már felbukkant a neve – Christopher Nolan Odüsszeiája. 

A súlyos sűrűvágási problémákkal tiktokosított, fantasyjelmez-borzalmakba bújtatott, ezáltal tért és időszakot is megcsúfoló alkotás nem csak a végtelen beleöntött pénz miatt működik jobban, hanem mert egyszerűen képes sokkal de sokkal jobban elmesélni azt a történetet, amit el akar. És mindehhez nem didaktikus politikai program nyilvánvaló részeként, hanem amúgy csak a természetes világ részeként, pontosabban akként kommunikálva, mellékesen adja az aktivista transznemű színész(nő?)t, a fekete Szép Helénát, és még megannyi adalékot, amit egyszerűen a nézők nagy része képes lenyelni amiatt a – sztenderdizált – minőség miatt, amit részben a hollywoodi filmnyelv, részint az ad hozzá, hogy profik írták, rendezték és forgatták, profik szerepeltek benne és minden létező ilyen irányú, minőségbeli igény a megszokott Nolan-színvonalon ki volt szolgálva. 

Vajon mikor jön el a szembenézés és a megújulás – tudom, divatszó lassan – ideje? Vajon mikor sikerül rájönni arra, hogy a Citizen Vigilante-hoz hasonló ócska filmekkel, didaktikus üzenetekkel és nettó hülyeségekkel még azok is kínos helyzetbe kerülnek, akik akár alapvetően egyetértenek a jobboldali problémafelvetésekkel? S végül: mikor szánja el magát végre valaki arra, hogy ezen változtasson?

Nyitókép: képkivágás a film traileréből