Vajon milyen jövőt hagyunk a gyerekeinkre? – a családos fiatalok is sorsdöntő választás előtt állnak

„Mindnyájan azon dolgozunk, hogy a gyermekeink egy békés, biztonságos világban nőhessenek fel. És hogy folytathassák, amit mi elkezdtünk” – hangzik el a TV2-n futó a hétköznapi emberek mindennapjait, sorsfordulóit bemutató A mi történetünk című dokureality tizedik, záró epizódjának bevezetőjében. A műsor további részében erre láthatunk valóban működő példákat, a roma énekes, a ceglédi tanyagazda és a téglási vállalkozó bár az ország más és más szegleteiben igyekeznek becsülettel boldogulni, 

Dankó Dávid pénzügyi tanácsadó fiatalon lett férj és háromszoros édesapa. és most úgy döntött, beteljesíti a feleségével közös vágyukat: megerősítik a nyolc évvel ezelőtti házassági esküjüket. Annak idején fontosabb volt a közös otthonuk építése, ezért csak egy szerény polgári szertartás keretében keltek egybe, most viszont már van annyi stabilitás az életükben, hogy a barátokkal, rokonokkal méltó körülmények között, egy nemrég felújított vidéki kastélyban ünnepeljenek. Dávid ugyanakkor azt sem rejti véka alá, hogy hiába elégedett tökéletesen a magánéletével és a munkájával, a vállalkozói létben lépne egy jókorát. Egy hétlakásos társasház építtetésében gondolkodik, ami a világpolitikai helyzet miatt ugyan jár némi rizikóval, de ahogyan az építőiparban járatos barátja tanácsolja:

„Ha csinálni akarod, most csináld, mert ma az emberek sokkal jobban meg tudják most vásárolni ezeket a lakásokat a különböző állami támogatások, mások mellett a kedvezményes vagy a csokos hitel miatt.”

Közben újra találkozunk az ötgyerekes roma énekes Oláh Gergővel is, aki éppen a családi bázis Salgótarjánból utazik a fővárosba a Roma Soul zenekar próbájára. Két legnagyobb gyerekét is magával viszi; Denisz tehetséges dobos, nem is lenne ellenére a zenei pálya, amiben édesapja boldogan támogatja.

Oláh Gergely tíz éve azzal a céllal alapította az együttest, hogy az ősi, autentikus cigány és a modern zene ötvözésével minél szélesebb tömegekhez el tudja juttatni a roma kultúra értékeit. 

„A zene amúgy is csodálatos eszköze a hídépítésnek, hiszen összeköti az embereket anyagi helyzettől, korosztálytól és származástól függetlenül. Miközben azt is tapasztalom, hogy a cigányság megítélése ma sokkal jobb, mint régen volt. Én vagyok rá az élő példa: az, hogy megnyerhettem egy országos tehetségkutatót, az egész országnak köszönhető. És jó mutatója annak, hogy a roma és nem roma együttélés Magyarországon elég jó helyen van” – mondja az énekes-dalszerző.

Azt sem elhallgatva, hogy mindez kötelességekkel is jár a romák, így az ő számára is, hiszen ha nem viselkedik tisztelettudóan, kedvesen, az egész közösségét fogják rajta keresztül megítélni. Ezért úgy gondolja, hogy bár előítéletek mindig lesznek, a mértékük nem mindegy, 

Harmadik szálként ismét ellátogatunk az élelmiszer-önellátó gazdálkodó, Sipos Mihály tanyájára, ahol kéthetente összegyűlnek a hasonló gondolkodású férfikör tagjai. A beszélgetésben szóba kerülnek a kárpátaljai testvérközösség egyre nehezedő mindennapjai is; az ottani gazdák szó szerint a túlélésért küzdenek, sőt mivel sokuknak bujkálni kell a sorozás elől, akárcsak a múlt században a háborúk idején, most is rengeteg férfidolog a nőkre hárul. A helyzetet nehezíti, hogy a bolti ellátási lánc folyamatosan akadozik, sokszor se áram, se víz nincs.

És abban is, hogy a természetben élni, a kétkezi munkára támaszkodni mindig menedék lehet.

„A tanya nemzeti kincsünk, és az elmúlt másfél évtizedben megint visszakapta a méltóságát, növekedési pályára került. Ha ez elveszne, tragédiát okozna. A tanyasi élelmiszer-önellátó életmód teljes megszűnésével nemcsak egy gazdálkodási létforma érne véget örökre, hanem a függetlenség is, amelyet az eredményez, ha az ember a saját verejtékével tartja fenn magát. Ezzel együtt kiveszne a generációkon átívelő tudás, a közös munka és a természet ritmusához alkalmazkodó élet. Ami a helyén marad, 

– szögezi le Sipos Mihály.

Nyitókép: Oláh Gergő a családját, barátait tartja élete legnagyobb ajándékának. (Fotó: TV2)