Tarantino imádná ezt a filmet: egy japán kislány szamurájkarddal mészárol banditákat a skót vadnyugaton

John Maclean első egész estés rendezése a Slow West, volt és igazából ugyanígy keresztelhette volna el az új filmjét is. Hiszen bár a western műfaja sosem arról volt híres, hogy a YouTube Shorts-videók iramában haladna a cselekmény, a Tornádó a címével ellentétben az átlagosnál is lassabb tempót diktál. A félremarketingelést pedig tovább fokozza a plakátja, amelyen egy fiatal japán lányt láthatunk, aki szamurájkarddal a kezében tucatnyi ellenféllel néz szemben, ugyanis ez alapján nyilván sokan pergő mészárlásra számítottak, majd csalódniuk kellett. Ennek tudható be talán az, hogy az IMDb-n a szavazók tízből mindössze öt és fél pontra értékelték a látottakat, noha egy egészen kiváló darabról van szó. 

Annak ellenére, hogy már a nyitó jelenetek sem egy túlságosan komplex sztorit ígérnek. A címszereplő banditák elől menekül, a vezetőjük rögtön megcsillantja a foga fehérjét, amikor – ekkor még látszólag ok nélkül – az üldözés közben elvágja egy bajtársa torkát, majd a lány bemenekül egy patinás házba, de hamar rátörnek az üldözői. 

Ezt követően visszarepülünk az időben, és hamar kiderül, 

A banditák ugyan valóban kegyetlenek, de az ellentét alapja az, hogy egy kisfiú ellopott tőlük egy zsák aranyat, tőle pedig a lány lenyúlta a zsákmányt, így vált az üldözők célpontjává. 

És dacára annak, hogy a film sokszor megidézi Quentin Tarantino világát – vagyis pontosabban azokat a westerneket és szamurájfilmeket, amelyekből a rendezőzseni inspirálódott –, valahol szöges ellentéte is a műveinek. Mert itt aztán nem hablatyolnak a karakterek megállás nélkül, ritkán nyitják ki a szájukat, viszont amikor beszélnek, akkor minden szavuknak súlya van. És szemben a Kill Bill-lel, amelyben Uma Thurman vidáman végez egyszerre száz rátámadó ellenféllel, a Tornádó nagyjából a realitás talaján marad. 

Bár egy törékeny kislánynak marcona férfiakkal kell szembenézni, nem állítják be kvázi szuperhősként a főszeplőnőt: ügyesen bánik a karddal, 

Ez a realista hangvétel teszi igazán izgalmassá a filmet, ahogyan minden egyes szónak, úgy olykor apróbb mozdulatoknak is súlya van. Tim Rothnak ugyan nem kell a teljes színészi eszköztárát bevetni a banditák nem túlságosan árnyaltan megrajzolt vezéreként, de ezúttal is kiváló alakítást nyújt. Ahogyan az operatőri munka is átlag feletti, a lassú tempó miatt pedig jut idő elidőzni az egyszerre zord és fenséges tájon. 

Nem állítom, hogy John Macleant ezentúl Sergio Leonéval fogjuk egy lapon emlegetni vagy a rendezése A jó, a rossz és a csúf mellett rögtön eszünkbe jut majd, ha kiváló westerneket sorolunk fel, mert túlságosan kisszerű és nem is elég mély ahhoz, hogy klasszikussá váljon. De az elmúlt tíz évben ebben a műfajban enyhén szólva sem voltunk elkényeztetve. Egyedül a Coen testvérek antológiafilmje, a Buster Scruggs balladája ugrik be a jobb darabok közül, hacsak nem soroljuk a zsánerbe a Megfojtott virágokat is, így a sóvárgásunkat némileg enyhítheti a Tornádó. 

Tornádó – angol western. Megtekinthető az HBO Max kínálatában. 

Nyitókép: Tornádó. Forrás: HBO Max