Jason Momoa eladta magát az Amazonnak, de nem volt jó döntés – kiderült, miért osztanak ritkán főszerepet a sztárra

Amikor megcsípte Aquaman szerepét, úgy tűnt, hogy a jelenkor új akciósztárjáról beszélhetünk, aztán az idő csak részben igazolta mindezt. Bár Jason Momoa több nívós (Dűne) és hitvány (Halálos iramban) hollywoodi franchise-ban is feltűnt, de mindig csak másodhegedűsként. A tavalyi év egyik legrosszabb, de brutális bevételt termelt produkciója, az Egy Minecraft-film ebből a szempontból kivételnek számított, de nyilván ott is elsősorban a számítógépes játék és nem az ő neve jelentette a hívószót a tömegek számára, így nem csoda, hogy inkább a streamingen próbált szerencsét. 

Ahol aztán összeeresztették egy másik színészórással – a kifejezést a termetükre és legkevésbé sem a tehetségükre kell érteni –, és első hallásra nem is tűnik kellemetlen kikapcsolódásnak azt nézni két órán keresztül, ahogyan Dave Bautista társaságában osztják a pofonokat. Sajnos azonban a film egyszerűen képtelen megfelelni a saját műfaja alapvető elvárásainak. 

Egy tipikus buddy movie-ról van szó, amelyben két elhidegült testvérnek össze kell fogni, miután egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nemrég elhunyt édesapjuk gyilkosság áldozata lett, a nyomozásuk során pedig kiderül, hogy jóval komolyabb ügybe csöppentek, mint az gondolták volna. Mondhatni tehát, nem túl komplex a sztori, de az olyan hasonszőrű klasszikusok, mint a Halálos fegyver, Az utolsó cserkész vagy a 48 óra sem azért voltak zseniálisak, mert elképesztően furfangos lett volna a történetük, hanem a két főszereplő imádni való csipkelődése és végtelenül élvezetes interakciója miatt. 

Amikor azonban A bontóbrigád alkotói gondosan kijegyzetelték, mitől is működhettek az említett alkotások, elkerülte a figyelmüket, hogy általában Stan és Pan módjára két teljesen eltérő karaktert eresztenek össze. Így esetünkben két Pant, azaz két hegyomlást kapunk, mindkettőnek hasonló a jelleme és a fizikuma; 

És ugyan két karizmatikus színészről van, de azért messze nem olyan sármosak, mint Bruce Willis vagy akár Jason Statham, emellett túl sok komikus vénával sem áldotta őket meg az ég. Ez lehet az oka annak, hogy Momoát ritkán kínálják meg főszerepekkel. 

Így aztán szórakoztatófaktorként maradnak az akciójelenetek, amelyekben benne van a streamingre készült produkciók összes pozitívuma és negatívuma. Egyrészt üdítő, hogy kis képernyőn nem kell aggódnia a készítőknek a korhatár-besorolás miatt, mozikban szinte biztos vérszegény haddelhaddot kaptunk volna, itt viszont nem spórolnak a művérrel, úgy repkednek a végtagok, hogy öröm nézni. A költségvetésre azonban még ráígérhettek volna, mert akárcsak a tavaly a Netflixen debütált Pusztításban, itt is végtelenül illúziórombolóak a csúnyácska számítógépes effektusok. Megértem, hogy nincs pénz bevetni Hollywood legjobb trükkmestereit, miként valódi robbantásokra sincs, de akkor nem lehetne ezeket kihagyni ahelyett, hogy ormótlan ronda CGI-jal oldanák meg? 

A sztori pedig nem azért tűnik szövevényesnek, mert a forgatókönyvíró egy Elmore Leonard lenne, hanem mert könnyű bebambulni a humort, drámát és egyáltalán, bárminemű emberi pillanatot nélkülöző történeten. Viszont, hogy ne csak rosszat mondjak, a Hawaiin játszódó képsorokat kellemes elnézegetni a januári hidegben, valószínűleg a stáb is nyaralt egy jót, szóval, ha más nem, ők jól jártak. 

A bontóbrigád – amerikai akciófilm. Megtekinthető a Prime Video kínálatában.