Géza bácsi szemüvege

Ez itt a Komló szálló – mutatja beszélgetőpartnerének Gyula várostérképén Krasznahorkai László egy portréfilmben, majd a térkép mellé kiterített ugyanolyan térképre mutatva megismétli: ez itt pedig a Komló szálló. Aztán megismétli ugyanezt még néhány más nevezetes gyulai helyszínnel kapcsolatban is. 

Az ember hajlamos lehet először nem érteni, hogy mi is történik itt. A Krasznahorkai műveit és világlátását némiképp ismerők számára azonban hamar világossá válik, miről lehet szó. Arról, hogy az író azt mutatja az őt kérdezőnek, hogy van a „valóságos” város, Gyula, és van az a Gyula, amely csak az író képzeletében létezik, és amely nem azonos a valóságos Gyulával. Ez a jelenet A báró hazatér című portréfilmből azonnal eszembe jutott, amikor a minap elsétáltam az említett szálloda előtt. Erről pedig eszembe jutott az is, hogy az a kisváros, ahol felnőttem, hogyan él az én képzeletemben, és ahhoz képest milyen az úgynevezett valóságban. 

Ha olyan helyzet adódik, hogy Nagymarosról kell mondanom valamit, mindig zavarban vagyok. Nem azért vagyok zavarban, mintha nem tudnék ezt-azt mondani róla, hanem azért, mert nem tudom, hogy amit ilyenkor mondok, az valóban Nagymarosról szól-e. Olyasmi ez, mint amikor bizonyos helyzetekben felszólítanak, hogy mondjak néhány szót magamról. Az efféle felszólításoktól viszont egyenesen megbénulok, mert tényleg nem tudom, miféle néhány szóval mutathatnám be magam. Krasznahorkai később megmagyarázza, hogy miért mutogatta egymás után két térképen ugyanazokat a helyeket. Azért, mert az egyik térképen nem egészen oda mutatott, mint a másikon. Kicsit mellé, kicsit fölé. A hangsúly itt inkább azon van, hogy fölé, mert a benne élő Gyula meg van emelve, egy költői térben lebeg az anyaföld felett. Az a megemelt, lebegő Gyula csak benne létezik.