Egy hely
Olyan helyen nőttem fel, ahová mások nyaralni járnak. Minden egyben megvolt ott, víz, erdő, hegyek. Nem nagyon volt miért elkívánkozni onnan.
Jünger könyvét magammal vittem Szardíniára, de csak kora reggelente olvastam, mindig csak néhány bekezdést, nem többet.
„Amennyiben az ember ki akarja pihenni magát és fel akar oldódni az elemekben, lehetőleg egyetlen ponton tegye meg” – írja Ernst Jünger szardíniai útinaplójában. Úgy érti ezt, hogy 1954-es ottjártakor nem kívánt folyamatosan ide-oda utazgatni a szigeten, hanem egy viszonylag kis területen maradt, és azt figyelte meg alaposan. Nem akarta, hogy túl sok benyomás érje, mert azok csak szétforgácsolták volna a figyelmét.
Jünger könyvét magammal vittem Szardíniára, de csak kora reggelente olvastam, mindig csak néhány bekezdést, nem többet. Úgy alakult, hogy magam is majdnem egyetlen ponton töltöttem el egy hetet Szardínia északi részén, Castelsardo és Valledoria között, egy névtelen partszakaszon. Nem volt ott semmiféle úgynevezett látványosság, semmi olyasmi, ami turisták légióit csalogathatta volna oda. Homokdűnékkel szegélyezett partok, a dűnéken törpefenyők és tengerililiomok.