Nádas Péter: Van, aki egész életében a Bibliát olvassa – nagyon helyesen teszi, majd' minden benne van

Interjút adott a Literának Nádas Péter Kossuth-díjas író. Nádas úgy véli: krízisben a kultúrának mindig nagy keletje van, akkor többet olvasnak, többet járnak színházba, több képtárat és mozit néznek az emberek. 

„Amikor nem kell éppen krízisben élniük, hanem jóléti szakaszba érnek, s mintegy hagyják magukat eltéríteni, hiszen akkor minden gyarapodás, gazdagodás, merő vidámság, egy merő divatbemutató az élet. Akkor a válogatott értelmetlenségeikkel együtt végre győzedelmeskedik a hedonizmusuk” – fogalmazott ennek kapcsán.

Ugyanakkor szerinte a realitás mindig előbbre való, az ember gyermeke mindig fontosabb, mint a könyve vagy a festménye, mert él, enni kér, bizonyos dolgokat meg akar tudni, másokat gyorsan elfelejteni, növekedni. „Nekünk a teljes létében kell őt megfigyelnünk. 

– jegyezte meg.

Nádas arról is beszélt, hogy azt, hogy ki mit olvasson, mindenkinek magának kell eldöntenie, ahogy azt is, hogy olvasson-e egyáltalán. „Nincs beleszólásunk abba, hogy ki mit olvas. Azon kevés terepek egyike, ahol az ember a döntésében tényleg szabad. Nincs mese. 

Más örökösen matematikát olvas, és akkor úgy a jó. Ilyen tanácsokat, hogy ki mit olvasson, én lehetőleg senkinek nem adnék” – mondta az interjúban.

Az írót az orosz-ukrán háborúról is kérdezte a lap, aminek kapcsán kifejtette: szerinte nem tört ki semmi, hanem „egy Putyin nevű orosz államelnök parancsot adott egy igen felkészületlen hadseregnek, hogy rohanják le már Ukrajnát”. 

„Rögtön a fővárosba mentek volna, ha lett volna a tankokhoz benzinük. Az orosz történelemben nem először történt, hogy egy másik államot a nemzeti önrendelkezési jog ellenében lerohantak. Ha jól számolom az én becses életemben ötször tették. De először történt a világtörténelemben, hogy egy felkészületlen és rosszul felszerelt hadsereget egy felkészületlen titkosszolgálat vezessen az orránál fogva, s a lehetőségeket illetően félrevezesse a rögeszméiben lebegő államelnököt” – fogalmazott Nádas.

Szerinte a fél világ úgy tett, mintha mélyen meg lenne lepetve, holott – mint fogalmaz – nem volt meglepetés benne. 

Százezer ember nem fog minden további nélkül hazamenni, hogy füstölt tokhalat és savanyított gombát reggelizzen Kazanyban” – szögezte le. Azt is elárulta, hogy Ukrajna lerohanásának napján keletkezett a pultján egy nagy orosz–ukrán könyvoszlop, amit összeszedett magának arra az esetre, „ha az őrjöngésen túl valami szokatlan eszembe jutna még az orosz imperializmusról, de nem fog semmi eszembe jutni”.

Nádas úgy véli: olyan ember a mi hazánkban ritkán terem, aki világméretű diskurzusba beleszólna, 

Az író arról is értekezett, hogy az országnak nincs könyvespolca, legfeljebb könyvtárai, ahogy az országnak lelkiismerete sincs. 

Mint mondta: „Könyvespolca és lelkiismerete személynek van. Az országnak kormánya van, a kormánya olyan, amilyen. És igen, se Horthyval, se Kádárral, miért is azonosítaná magát az ember. Rezsimekkel nem tudom magam azonosítani, hiszen személy vagyok.”

Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán