Ami ráadásul nem kis részben a magyar szakembereknek köszönheti a létrejöttét. Az Oscar-díjas Michel Hazanavicius A legértékesebb áru című egész estés animációja részben éppen Kecskeméten készült, és a holokauszton túlmutatva mesél el egy bárhol, bármikor érvényes, egyszerre szívszaggató és szívgyógyító történetet.
Michel Hazanavicius már bő tíz évvel ezelőtt bebizonyította, nem fél kockázatot vállalni, ha arról van szó, hogy a lehető legilleszkedőbb műfajt és képi világot találja meg egy adott történethez. A francia rendező a 2012-ben öt Oscarral jutalmazott A némafilmessel rúgta be a világ ajtaját, és bár az alkotás fekete-fehérben és egyetlen szó nélkül tiszteleg a mozi hőskora előtt, nemcsak a kritikusokat, a közönséget is sikerült elvarázsolnia vele.
A tavaly Cannes-ben debütált A legértékesebb áru ugyancsak fittyet hány a hollywoodi vagy bármilyen más divatokra, és a talán kézenfekvőbb és biztos díjesőt jelentő élő szereplős megoldás helyett animációba csomagolva mond mesét egy mára lassan elfeledhető múlttá merevedő, kifordult korról.
Amelyben embertelenség és emberség feszül mindennap egymásnak,
és senki sem lepődik meg azon, ha a „vonatistenek” egy hóba kidobott csecsemővel ajándékozzák meg a szegény favágó feleségét.
Ebből is kitűnik, hogy a Jean-Claude Grumberg bestselleréből írt A legértékesebb áru cselekménye nem túl bonyolult, miközben szinte minden mesei toposz összesűrűsödik benne: a szegény favágó és felesége gyermektelenül él egy nagy lengyel erdőben, ám amikor egy kétségbeesetten síró kisbabát lelnek a házukhoz közeli vasúti sínek mentén, az végérvényesen megváltoztatja az ő és hirtelen jött segítőik és ellenségeik életüket.
Hogy mégsem egy Hüvelyk Matyi-szerű sztori kerekedik ki mindebből, a sötét történelmi kulissza eredménye. Jól tudjuk, a monoton rendszerességgel, éjjel-nappal robogó szerelvények hova tartanak, mi lesz a sorsa a rajta lévőknek, és azt is, hiába a jó szándék, a szegény favágó és a felesége az életével játszik a könyörületessége, a sok év utána végre megtalált saját boldogsága miatt. Meg is történik, aminek meg kell történnie, de Hazanavicius mozija a borzalmak ellenére – párhuzamosan láthatjuk például az eredeti szülők, de legfőképpen az apa testi-lelki szenvedéseit, ahogyan a szegény favágó feleségét sem kerülik a tragédiák – végig képes azt sugározni:
még ha sokszor veszítünk is, a világ alapvetően jó hely és az ember is alapvetően jó benne.
A gyerekek iránt érzett szeretet pedig az örök origó, ami megsokszorozza az erőt, segít túllépni önmagunkon, és ha kell, az ő érdekükben meghozni a legnagyobb áldozatokat.
Az animáció milyensége kiválóan illeszkedik a „irodalmi hangulathoz”; a művészi képeskönyveket idézi, az aprólékos kidolgozás miatt mégis mindenki által érthető-befogadható. Alexandre Desplat zenéje önmagában is gyönyörű és kifejező, Jean-Louis Trintignant narrációjáról nem beszélve – a film így főhajtás a 2022-ben, 91 éves korában meghalt francia színészóriás előtt is. És az időnként példabeszédbe hajló részek és túl direkt képi-szövegi megoldások ellenére is eléri a kívánt hatást, amit Hazanavicius korábban így fogalmazott meg:
„Ez a mozi olyan emberekről szól, akik életeket mentettek meg. A szolidaritás, a szeretet gyönyörű láncolatát látjuk, amely elindul, hogy megóvja egy kislány életét. Nem azért sírsz, mert szomorú, hanem azért, mert szép.”
A Kecskemétfilm munkatársai két nagyobb feladategységben közreműködtek a francia–belga koprodukcióban készült, 81 perces, a hazai mozikban már hetek óta látható A legértékesebb áru létrejöttében. Az egyik egy-egy hosszabb animációs jelenet elkészítése volt, amelyen több stáb is dolgozott. A kecskemétiek azokat a szekvenciákat készítették, amikor az apa már a haláltáborban embertelen feladatokat végez, majd a mentőcsapatok megérkeztével eljut a városba, ahol újra találkozik a kislányával. A másik „asszisztens animációs munka” volt, ami nagyjából másfél évet vett igénybe, és 50-55 percben van jelen az eredménye. Emellett az árnyék- és effektanimáció és a teljes kifestés is Kecskeméten történt.
Ezt is ajánljuk a témában
A Kecskemétfilm története olyan, mint a stúdió vezérhajójának számító Magyar népmesék egy része: folyton akad egy újabb próbatétel, de a végén mégiscsak győz a jó.
Idén 40. születésnapját ünnepli a tizenhetedik alkalommal megrendezett Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, amely június 1-ig még számos programmal csábítja a közönséget. Az elmúlt két év magyar termésének, köztük a Magyar népmesék, a Cigánymesék vagy A magyar szentek vallomása új epizódjának bemutatásán túl sokszínű válogatást nyújtanak a legfrissebb európai alkotásokból is: összesen 400 filmet, köztük a világ legrangosabb fesztiváljain, az Oscaron, a Golden Globe-on, Annecy-ban díjat nyert munkát láthatnak a nézők, közülük sokat a hivatalos, sokkategóriás versenyprogramban. A filmek mellett szabadtéri programok, vetítések, kiállítások, könyvbemutatók, filmszakmai beszélgetések, workshopok, művészeti vásár is vár mindenkit. A 17. KAFF díszvendége az északi országok szakmai érdekképviseleti szervezete, a Nordic Animation, ennek keretében háromblokknyi észak-európai animációt vetítenek.
A karikaturista Gyulai Líviusz című könyv bemutatójához tárlat kapcsolódik, csakúgy, mint Bíró Ferenc és Lendvai Gabriella a DIAkönyv – A magyar diafilmgyártás története című látványos kiadványához, mely a magyar Diafilmgyártó 70. évfordulója kapcsán jelent meg. Ugyancsak kiállítás idézi fel a KAFF negyven évét, emellett látható a 4SZOBOSZLAY, mely id. Szoboszlay Péter és három gyermeke művészetéből nyújt ízelítőt, és Bogyó Péter animációs alkotó Séták című válogatása. Vörösmarty Mihály klasszikus művéből, a Csongor és Tündéből készült animációhoz és a sokszorosan díjnyertes Kék pelikan című alkotáshoz szintén kapcsolódik egy-egy izgalmas tárlat.
Nyitókép és fotók: KAFF
Nehéz magyarázatot találni a cselekedetére.
A kecskeméti gyártású modell szimbolizálja, hogy a német márka milyen mélyen beágyazódott a magyar gazdaságba.
Az Egyesült Államokban viszont nem sikerül tartani a terveket.
„Én megtértem időben, ő meg börtönbe került.”
A hétvégén Kecskeméten tartották a harmadik háború-ellenes gyűlést.
Hegyi Zsolt vezérigazgató szerint a tragédia tanulságként szolgálhat, és életeket menthet a vasúti átjárókban való fokozott figyelem.
Bognár György ismét elveszítheti a remek fizikumú támadót. Ádám Martint a szülővárosába csábítják.
