A kommunizmus alatt is őrizte a lángot Kecskés Pál, a huszadik századi magyar filozófia nagy alakja, akit elfeledtek. Születése 130. évfordulója alkalmából rendeztek róla konferenciát. Mi utódát, Gájer Lászlót kérdeztük.
2025. május 16-án Kecskés Pál római katolikus pap, filozófiaprofesszor (1895-1976) életművéről rendeztek konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, a Kar és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös szervezésében a tudós születésének 130. évfordulója alkalmából. Az ilyen jellegű konferenciákhoz képest szokatlanul népes hallgatóság előtt megtartott szakmai napon
részt vett a hazai keresztény filozófia számos képviselője.
A megjelenteket Kuminetz Géza, a Pázmány Egyetem rektora és Varga Zs. András, a Kúria elnöke és a Hittudományi Kar egykori hallgatója is köszöntötték. A plenáris előadást Lánczi András tartotta. Kecskés Pálról és a konferenciáról Gájer László tanszékvezető atyát kérdeztük.
Ki volt Kecskés Pál, mi a jelentősége a magyar filozófiai gondolkodásban?
Kecskés Pál pap volt, teológus és filozófus, aki 1895-ben született Budapesten. Tanulmányait Esztergomban és a bécsi Pázmáneumban végezte, amely az Esztergomi Egyházmegye bécsi képzési helyeként működő szeminárium volt, magyar kispapoknak kínálva lehetőséget arra, hogy németül tanuljanak teológiát a Bécsi Egyetemen. Az egyébként görögkatolikusnak keresztelt és később rítust váltó Kecskést 1917-ben szentelték római katolikus pappá Esztergomban. Teológiai doktorátusát 1921-ben védte meg, ekkoriban ugyanis már a Fribourgi Egyetemen folytatott tanulmányokat, ahol 1923-ban filozófiai doktorátust is szerzett. 1928-tól már a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán tanított nyilvános rendkívüli tanárként, ezzel pedig kezdetét vette a 40 éves egyetemi oktatói munkássága. 1932-ben lett nyilvános rendes tanár, a katedrán Trikál Józsefet követve. 1968-as nyugdíjba vonulásáig tanított. Ami ebben az életútban érdekes, az ennek a negyven aktív, oktatói évnek a jellege. Hiszen
a két háború közötti, a katolicizmus és a keresztény filozófia számára roppant gazdag és termékeny időszakból vezet ez az életpálya a keresztény tudományosság szempontjából sivárságot hozó kommunista időszakba, miközben Kecskésnek folyamatosan jelennek meg művei.
A híres Kiss János – akinek nyugdíjba vonulásával Trikál elfoglalhatta annak 1-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékét, Kecskés pedig nyilvános rendes tanárrá léphetett elő Trikál helyébe – szigorú skolasztikus bölcselő volt. Kecskés utóda Nyíri Tamás professzor, akit a skolasztika dekonstrukciójával vádoltak, miközben a II. Vatikáni Zsinat frissességét is elhozta Kecskés tanszékére, a 2-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékre.
Kecskés e két személyiség által jelzett nagy korszak között alkotott, és talán hidat is vert közöttük.
Milyen iskolához tartozott, milyen iskolát követett?
Kecskés etikával, filozófiai lélektannal és bölcselettörténettel is foglalkozott. A tanszéken – szemben a spekulatív tárgyakat oktató 1-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékkel – amúgy is inkább történeti tárgyakat oktatnak a mai napig.
Kecskés filozófiatörténete, a máig meghatározó és terjedelmes A bölcselettörténet főbb vonásaiban című könyv 1933-ban jelent meg. A hiánypótló és átfogó munka enciklopédikus igényességgel íródott. Nyíri Tamás pedig kísérletet tett arra, hogy A filozófiai gondolkodás fejlődése című, 1973-ban először közzétett összefoglalójával letaszítsa Kecskés munkáját a trónról. A két filozófiatörténet azonban gyakran együtt használva válik igazán érdekessé.
Kecskés úttörőként kezdett keresztény társadalomelméletet is tanítani, amiről A keresztény társadalomszemlélet irányai című 1944-ben kiadott könyve is tanúskodik. Erkölcsfilozófiai monográfiája 1967-ben, egy évvel a nyugdíjba vonulása előtt jelent meg Az erkölcsi élet alapjai címmel. Ebben érdekes módon ötvözi a skolasztikus bölcselet erkölcsi iránymutatásait az értéketika tanításával, hivatkozva főleg Max Schelerre és Nikolai Hatrmannra. De jellegzetesen kerülnek elő az erényetika szempontjai is a kötetben. Miközben tehát Kecskés az évek alatt a magyar bölcseleti kultúra egyik vezéralakjává növekedett, leginkább az újskolasztika módszerét használta. Ebben XIII. Leó pápa Aeterni Patris kezdetű, 1879-es egyik első körlevele is iránymutatóként szolgált számára, melyben a pápa Aquinói Szent Tamás módszerének felelevenítését tűzte ki célul a keresztény bölcselők elé. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy Kecskés Pál színtisztán skolasztikát művelt volna. A legismertebb és legterjedelmesebb műve, a bölcselet története történeti mű, jóllehet a fejezetek végén tartalmazza az egyes irányzatok értékelését is. A társadalometikáról az 1891-es Rerum novarum és az 1931-es Quadragesimo anno kezdetű pápai körlevelek szellemiségében beszélt, míg az etikában érvényesítette az értéketika, az erényetika és a korban kedvelt lélektani irányzatok eredményeit is.
Hitt abban, hogy a nagy bölcselők időtálló tanítást hagytak hátra, miközben a kor vívmányait és tudományos érdeklődését sem hagyta figyelmen kívül.
Miért oly kevéssé ismert a neve ma is, filozófuskörökben is? A kommunizmus elhallgatta?
Kecskés csendes ember volt. A konferenciára összeállítást készítettünk a Hittudományi Kar levéltárában fellelhető Kecskés-anyagból, amely egyébként még néhány hétig megtekinthető a Kar könyvtárában. Ebben a levéltári anyagban például versek, költemények is voltak. Tanítványai pedig, akik még hallgatták őt, arról számoltak be, hogy előadói stílusa is visszafogott volt. Csendes életet élt, mint ahogy csendesen is tanított.
Nem a karriervágy vitte előre a tudományos pályán, hanem a szívós szorgalom és a filozófia iránti kitartó érdeklődés.
A kommunizmus éveiben nyilván nem volt egyszerű alkotnia. A Tudományegyetem megszűnt, a teológiai oktatás szűk helyszínre került, és csak egy Hittudományi Akadémia formájában folytatódhatott, elszakítva az egyetemtől. Ez a drasztikus átmenet a csendes Kecskés professzor idejére esett. Ezekben az években tett közzé lelkiségi írásokat és ilyen jellegű gyűjteményeket is. Így például 1960-ban állította össze
a Szent Ágoston breviáriumot, amelyben a hippói püspök legfontosabb szemelvényeit fordította le magyarra és fűzte egy kötetbe.
Tette ezt azért, hogy az életmű a szélesebb tömegek számára is könnyebben hozzáférhető legyen. A Keresztény mesterek című könyve (1963) ugyancsak válogatás a legnagyobb lelki írók szövegeiből. Ezeket magyarra fordította és tematikusan közzétette, mely munka célja ugyancsak az volt, hogy ezekhez a szövegekhez többen és könnyebben hozzáférhessenek, ráadásul a kommunizmus nehéz évei alatt. A Lélekben és igazságban élni című lelki kalauz halálának évében jelent meg, szinte vademecumként, egy papi élettapasztalat spirituális összefoglalásaként. Kecskés Pált Nyíri Tamás váltotta a tanszéken, aki ugyancsak a Pázmáneumban tanult, német teológiai műveltségét pedig arra használta fel, hogy adaptálta a II. Vatikáni Zsinat utáni teológia egy részét magyar nyelvre. Karl Rahner, a híres jezsuita szerzetes többször is járt hazánkban Nyíri meghívására.
Nyíri hamar közzétette a maga bölcselettörténetét, és nagy vehemenciával, bátran kezdte meg tanári működését. Tehetséges ember volt.
Így, ha valamiért háttérbe szorult Kecskés életműve, az ezeknek a körülményeknek is köszönhető volt.
Mit emelne ki a konferenciából?
Lánczi András a Corvinus Egyetemről jött, plenáris előadásában pedig átfogó pontossággal mutatta be a Kecskés életművet. Számunkra, pázmányosok számára ugyanakkor megtisztelő volt, hogy nemcsak önmagunknak szerveztünk konferenciát egykori tanszéki elődömről, hanem a széles nyilvánosság is érdeklődött és hozzá is szólt ezen életmű értékeléséhez. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről éppúgy akadt előadó ezen a napon, mint a Magyar Filozófiai Archívum, a Debreceni Egyetem vagy az Alapjogokért Központ részéről. Kecskés életművét eddig egyáltalán nem dolgozták még fel átfogó konferencia formájában. A résztvevők nagy száma is arról tanúskodott, hogy
a régi magyar filozófia ma sem érdektelen, és hogy ezeket az életműveket a fiatalok is meg akarják ismerni. A konferencia anyagát kötet formájában közzétesszük hamarosan.
És úgy gondolom, hogy egy átfogó Kecskés-monográfiával is adósok vagyunk az ő emlékének és munkásságának.
Fotó: PPKE HTK
Jankó Robi táplálkozástudományi szakember küldetésének tekinti a táplálkozással kapcsolatos tévhitek eloszlatását. Tizenkét év külföldi tapasztalatszerzés után hazatért és ma főként az online térben segíti követőit eligazodni a tudományos publikációk végtelen útvesztőiben.
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Jim Simons az oktatástól a befektetési piacok csúcsáig menetelt, és ezzel nem csak saját magának hajtott hihetetlen hasznokat. Sebestyén Géza írása.
Ő volt az, aki felismerte, hogy a korábbi gazdasági erejétől megfosztott országban a kultúra szerepe felértékelődik.
Igazi rejtély, hogy mi történt Arisztotelész politikai tanításával, amelyen továbbra is mindenki úgy lép át, mint családi otthona megszokott küszöbén. Czopf Áron írása.
Tényleg nagyon nagy veszélyben van a nyugati civilizáció?
A BMW debreceni gyárát dicsérte a cég vezérigazgatója.
Hasonló esetekről már Lengyelországban is hallani lehetett.
