Jár-e a szex ötven felett, pláne egy jóval fiatalabb férfival? – Udvaros Dorottyától erre is választ kapunk

Mit kezdjen az ember az életével, ha harminc év házasság után egyedül marad, de még akad benne némi kalandvágy? Hogyan gyűrheti le a bűntudatát az egykori hittantanárnő, aki úgy dönt, sokévnyi tetszhalott állapot után ideje a testi vágyaival is kezdeni valamit? Lehet-e jó anya, akinek nem mindig van kedve felvenni a telefont a már felnőtt gyerekének? Megkívánható-e az idősödő test? Van-e joga bárkinek elítélni azokat, akiket magukat bocsátják áruba mások örömére? 

Az egykori budapesti Bástya mozi helyén nemrégiben nyílt Bástya Színház első premierje másfél órában beszél minderről, és hogy végig nem csupán veszett jól szórakozunk, de alaposan szíven találva is érezzük magunkat, az a jól megírt párbeszédek mellett a két főszereplő, Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs remek játékának is köszönhető. 

A történetben – amelynek filmes eredetijét Emma Thompsonnal mutatták be két éve – ők alakítják Nancyt és Leót, azaz a hetvenes özvegyet és a huszonéves szexmunkást, akiknek a sorsa néhány röpke találkozás erejéig egy hotelszobában fonódik össze. 

amiben Nancynek korábban nemigen volt része, az orgazmus megtapasztalásáról nem is beszélve. A rá jellemző lelkiismeretességgel alaposan fel is készül a dolgokra,  az interneten felkutatott „ízléses pornófilmek” alapján például listát ír a kipróbálandó dolgokról és pózokról, majd a ruháit szépen összehajtogatva, csinos masnis papucsban és selyemkombinéban várja a végzetet. 

Ami természetesen nem úgy jön, ahogyan mindenféle prekoncepciók alapján ő vagy mi várnánk. Nincs sem rögtöni egymásnak esés, sem gyors kipipálása mondjuk a listán hangsúllyal szereplő kölcsönös orális szexnek; ezek nyers imitálása zavarba ejtő is és kényelmetlen is volna egy ilyen kis színpados intim térben. 

„A szex nem egy feladat, nem kell sietni vagy erőltetni bármit, majd jön minden, ahogyan jönnie kell” – mond valami ilyesmit a fiatal Leó is, akinek a lelkéből úgy kapunk egyre többet, ahogyan Nancy lassan levetkőzi az egész életében, minden tevékenységében őt gúzsba kötő szemérem- és szégyenérzetét. Külön öröm nézni, Udvaros Dorottya ezzel párhuzamosan hogyan húzza fel magával az elsőre kicsit bizonytalannak tűnő, de körülbelül a félidőtől vele teljesen egyenrangúan jelen lévő Medveczky Balázst. 

Mindez Keresztes Tamás okos rendezésében kerül elénk, amelyben nagyon jó vegyül az életszerű szókimondás, a humor, a lelkizés és a néhány igen jó ízléssel kivitelezett ágyjelenet. Keresztes nem fél olyan kliséket sem bevetni, mint hogy egy ponton megszólaljon például a Simon & Garfunkel-féle Mrs. Robinson; a végeredményben még sincs semmi hatásvadászat. Szerencsére afféle fordított Pretty Womanbe sem csúszunk bele, Nancy és Leo találkozása inkább arra példa, 

A Minden jót, Leo Grande sok jót ígér a Bástya Színház jövőjével kapcsolatban is, amely számos más különlegességeket kínál. Így többek között az Egy vagyok című koncertszínházi előadást Bacsa Ildikóval, a csehovi történetet csehovi módon továbbgondoló Három és fél nővért vagy a Ryunosuke Akutagawa regénye nyomán, Müller Péter által írt A vihar kapujában-t.

Nyitókép és fotók: Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs a Minden jót, Leo Grande előadásban a Bástya Színházban. (Kállai-Tóth Anett)