Az újonnan alakult Bástya Színház remekül mutatkozott be: a Minden jót, Leo Grande nem csak a mértékletes, de nagyon őszinte tálalás és a sok humor miatt olyan jó, Udvaros Dorottyát minden pillanatában élvezet nézni.
Mit kezdjen az ember az életével, ha harminc év házasság után egyedül marad, de még akad benne némi kalandvágy? Hogyan gyűrheti le a bűntudatát az egykori hittantanárnő, aki úgy dönt, sokévnyi tetszhalott állapot után ideje a testi vágyaival is kezdeni valamit? Lehet-e jó anya, akinek nem mindig van kedve felvenni a telefont a már felnőtt gyerekének? Megkívánható-e az idősödő test? Van-e joga bárkinek elítélni azokat, akiket magukat bocsátják áruba mások örömére?
Az egykori budapesti Bástya mozi helyén nemrégiben nyílt Bástya Színház első premierje másfél órában beszél minderről, és hogy végig nem csupán veszett jól szórakozunk, de alaposan szíven találva is érezzük magunkat, az a jól megírt párbeszédek mellett a két főszereplő, Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs remek játékának is köszönhető.
A történetben – amelynek filmes eredetijét Emma Thompsonnal mutatták be két éve – ők alakítják Nancyt és Leót, azaz a hetvenes özvegyet és a huszonéves szexmunkást, akiknek a sorsa néhány röpke találkozás erejéig egy hotelszobában fonódik össze.
A cél természetesen a szex, sőt mi több, a jó szex lenne,
amiben Nancynek korábban nemigen volt része, az orgazmus megtapasztalásáról nem is beszélve. A rá jellemző lelkiismeretességgel alaposan fel is készül a dolgokra, az interneten felkutatott „ízléses pornófilmek” alapján például listát ír a kipróbálandó dolgokról és pózokról, majd a ruháit szépen összehajtogatva, csinos masnis papucsban és selyemkombinéban várja a végzetet.
Ami természetesen nem úgy jön, ahogyan mindenféle prekoncepciók alapján ő vagy mi várnánk. Nincs sem rögtöni egymásnak esés, sem gyors kipipálása mondjuk a listán hangsúllyal szereplő kölcsönös orális szexnek; ezek nyers imitálása zavarba ejtő is és kényelmetlen is volna egy ilyen kis színpados intim térben.
Van viszont rengeteg beszélgetés emberi-családi kapcsolatokról, örömökről és kudarcokról, megélt és eltemetett szenvedélyekről, romboló titkokról és felszabadító igazságokról.
„A szex nem egy feladat, nem kell sietni vagy erőltetni bármit, majd jön minden, ahogyan jönnie kell” – mond valami ilyesmit a fiatal Leó is, akinek a lelkéből úgy kapunk egyre többet, ahogyan Nancy lassan levetkőzi az egész életében, minden tevékenységében őt gúzsba kötő szemérem- és szégyenérzetét. Külön öröm nézni, Udvaros Dorottya ezzel párhuzamosan hogyan húzza fel magával az elsőre kicsit bizonytalannak tűnő, de körülbelül a félidőtől vele teljesen egyenrangúan jelen lévő Medveczky Balázst.
Mindez Keresztes Tamás okos rendezésében kerül elénk, amelyben nagyon jó vegyül az életszerű szókimondás, a humor, a lelkizés és a néhány igen jó ízléssel kivitelezett ágyjelenet. Keresztes nem fél olyan kliséket sem bevetni, mint hogy egy ponton megszólaljon például a Simon & Garfunkel-féle Mrs. Robinson; a végeredményben még sincs semmi hatásvadászat. Szerencsére afféle fordított Pretty Womanbe sem csúszunk bele, Nancy és Leo találkozása inkább arra példa,
hogyan változtathatja meg egy ember életét, gondolkodását, ha egy másik ítélkezéstől mentesen, valódi figyelemmel, nyitottsággal fordul felé.
A Minden jót, Leo Grande sok jót ígér a Bástya Színház jövőjével kapcsolatban is, amely számos más különlegességeket kínál. Így többek között az Egy vagyok című koncertszínházi előadást Bacsa Ildikóval, a csehovi történetet csehovi módon továbbgondoló Három és fél nővért vagy a Ryunosuke Akutagawa regénye nyomán, Müller Péter által írt A vihar kapujában-t.
Nyitókép és fotók: Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs a Minden jót, Leo Grande előadásban a Bástya Színházban. (Kállai-Tóth Anett)
A hollywoodi remake-gyár ismét egy emblematikus mozi új változatával próbál nézőket toborozni. A film azonban a két kiváló főszereplő ellenére is csak gyenge újragondolása az 1989-es fekete komédiának.
Évtizedek óta nem volt példa rá, hogy két magyar alkotó is esélyes legyen az Arany Oroszlánra. A ma kezdődő 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon egyszerre debütál Nemes Jeles László Árva és Enyedi Ildikó Csendes barát című alkotása.
A színész szerint a hazai kultúra ma olyan, „mint egy útszéli kóró, ami az életéért küzd”.
A Recirquel a világon egyedülálló produkcióra készül: Vági Bence társulata a Millenáris Nagycsarnokában kelti új életre az antik mítoszokat, középpontban Dido és Aeneas szerelmi tragédiájával.
Az ismert református zsoltár az egyik építőköve a Komáromi Jókai Színház új bemutatójának. Az elátkozott család a Jókai-bicentenárium apropóján került színre, a jelenben is érvényes látványvilággal, és ami még fontosabb, soha el nem évülő tanulságokkal.
A kilencvenes évek legmélyén, a Bokros-csomag idején kezdte meg fizetős amerikai tanulmányait Dálnoki Áron, a Tisza Párt gazdasági munkacsoportjának vezetője, akinek azóta vadászati, mezőgazdasági és hitelezői érdekeltségei voltak-vannak. Nemrég szivárgott ki, hogy a Tisza jelentős adóemelést vezetne be. Portrénk Dálnoki Áronról.
A Tisza Párt egyik fórumán azt állították, a Ferencváros játékosait a Magyar Honvédség repülőgépével szállították ki Bakuba az azeri Qarabag elleni visszavágó mérkőzésre.
