Nyelv és lélek

2025. február 19. 23:34

Megkérdeztem, hogy ha az MI tökéletesedik, és nagyon jó szövegeket gyárt, akkor szükség lesz-e írókra.

2025. február 19. 23:34
Csender Levente

A Székelyudvarhely közelében levő Oroszhegyen jártam óvodába. Szüleim az egyedül maradt dédanyámhoz helyeztek ki, amíg ők építették a városban a szocializmust. Jól megvoltunk mi ketten ott falun. Mondogatta dédi, amikor húztuk a szilvával teli zsákot, hogy „ketten vagyunk édes egyek, s ketten se érünk meg egyet”. Amikor Magyarországra kerültem 1991-ben, tizennégy évesen, az a jó székely nyelvjárás, azok a szavak hiányoztak a legjobban, amiket Erdélyben hagytam, illetve magamban hordoztam. Dédanyám szavai voltak ezek. Büt, csűr, kakóca, karinca… A Zsírnak való című első novelláskötetemben az ő nyelve és az a nyelvi állapot hangsúlyos szerepet kapott. Odaadtam egy nyelvész barátomnak a kéziratot, hogy amely szavakat nem érti, húzza alá. Ezekből a szavakból készült aztán a kötet végére egy székely–magyar szótár a magyarországi olvasók számára. Az archaikus székely szavak mellett voltak román jövevényszavak is, úgymint borkán, salapéta, punga és egyebek.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
varga-judit
2025. február 20. 05:25
“Szüleim az egyedül maradt dédanyámhoz helyeztek ki, amíg ők építették a városban a szocializmust.” A szülei nem voltak normálisak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!